A Magyar Nemzeti Arcvonal hivatalos honlapja

Az MNA 2013-as országos nyári táborának egyik kiemelkedően izgalmas feladata volt a Duna folyam egyik mellékágán való átkelés, melyet időre kellett megoldania az akció végrehajtására kiválasztott szakaszerejű különítménynek.

A hosszúra nyúlt délelőtti foglalkozások után késői reggelit fogyaszthattunk el, az időzítésből már sejtettük, hogy nem lesz rövid a következő feladat. A 32 fokos nyári hőségben gyülekeztünk, hogy újabb feladatra induljunk. Fejenként legalább öt liter vizet kellett bepakolni a hátizsákjainkba, hogy a várhatóan magas szintű folyadékveszteséget megfelelően pótolni tudjuk. Ezen kívül a már-már megszokott eszközök és felszerelési tárgyak kerültek a zsákokba, természetesen vízhatlan csomagolásban. Mindezek után az egyéni álcázás vidám percei következtek, mindenki élvezhette a katonai arcfestés örömeit.

Sorakozó, pattogtak a vezényszavak, hamar három rajban álltunk. Kijelölésre kerültek a támogató csoportok, majd gyors eligazítás következett. Minden rádiókommunikációban résztvevő külön azonosítót kapott, melyet a forgalmazásban hívójelként alkalmaztunk. Amíg az álcázással foglalatoskodtunk, addig el is indult egy terepkutató különítmény a kirakási pontra. Hamar visszatért a szállítójármű, hogy a soron következőket is elvigye.

Kihasználtuk a rendelkezésünkre álló pár percet, és gyorsan átismételtük a vízi átkelésre vonatkozó biztonsági előírásokat, megfelelő eljárásokat.

Gépjárműre! Mindenki kapaszkodjon egymásba és a majrévasba! Nem kellett kétszer mondani, lendületes sebességgel vágtatott velünk a szállítójármű a délibábos távolba.

A kirakási ponton pár másodperc alatt lekerült a raj a teherkocsiról, majd rohantunk is fedezékbe, árnyékba, erdő rejtekébe. Ott várt már ránk az Alfa hívójelű raj, akikkel a szakaszparancsnok is tartott. Elhelyezkedtünk, ellenőriztük felszerelésünket, eszközeinket, vártuk az utolsó raj beérkezését, ami hamar megtörtént. Innentől már csendben, kézjelekkel kommunikálva, különböző alakzatokba fejlődve haladtunk keresztül a sűrű aljnövényzetű erdőkön, napsütötte mezőkön. Leküzdésre került egy többszintes öntözőcsatorna is, melyben kellemesen derékig elmerülve keltünk át. Jól esett hűvös víz a tomboló kánikulában.

Ezek után meneteltünk tovább, hogy késő délutánra elérjük a Duna mellékágát. A Bázissal fölvettük a rádiókapcsolatot és leegyeztettük az étkezési-utánpótlás helyét és idejét. Pontosan érkeztek a feladatot végrehajtó bajtársaink.

Az addigra alaposan megéhezett bajtársakat az ellátó csoport látta el príma étellel, melynek segítségével visszanyertük erőnket. Ismét sorakozó, haladtunk tovább, leereszkedtünk a Duna partjára, majd sodrásirányban haladva kerestünk megfelelő átkelési helyet. A szakaszparancsnok egyeztetett a rajparancsnokokkal, majd megkezdtük az átkelést.

Minden egyes sikeres átkelés után újabb feladat következett, más-más módszert próbáltattak ki velünk kiképzőink. Nagyon jól esett a hűvös vízben való úszás, kapaszkodás, mászás, igaz, nem volt könnyű dolgunk. A kevésbé biztos úszók mellé tapasztaltabb, jobban úszó bajtársak kerültek, így nem volt gond a biztonsággal sem. Hamarosan azonban sötétedni kezdett, erős szürkületben kelt át a feladatot záró csoport, majd amilyen hamar kiépítettük az átkelőt, olyan hamar lebontottuk, hogy a kivonási pontok felé vegyük az irányt.

Miközben elhagytuk a szúnyogokkal ellepett árteret, szépen be is sötétedett. Holdfényben vonultunk át a nyárfák közt, erős tempót diktálva. A tájolás és tájékozódás simán ment, hiszen tagjaink minden egyes menetgyakorlaton alaposan kikérdezésre kerülnek ebből. Miután elértük a kivonási pontot, gyorsan platóra kerültünk, hogy visszatérjünk a táborba.

Hamar megjött a többi raj is, hogy egy utolsó sorakozóval zárjuk le a feladatot, és ezt a sikeres napot. A hangulat nagyon jó volt, takarodóig maradtunk a tábortűz körül, hogy beszélgessünk, valamint átázott bakancsainkat szárítgassuk még egy kicsit. A legvidámabb pillanatok felidézése még így utólag is széles mosolyt csal az ember arcára.

Összefoglalásként elmondható, hogy olyan erős közösséget sikerült összekovácsolni az utóbbi egy évben, mely összetett, magas szintű feladatok végrehajtására képes. Mindezt bővülő technikai és eszközállománnyal karöltve, melyet bajtársaink áldozatvállalásának köszönhetünk. Ezek azonban csak okozatai annak a szellemiségnek, mely az egész tábor alatt uralkodott, mely mindenkiből a legjobbat hozta ki. Ez az, ami összetart, felemel, hajt, és ami a legfontosabb: teremt.

MNA Budapest