A radikális- és mérsékelt atlantizmus

A Hídfő 2013/I. számában megjelent írásunk

Alig néhány hónap, és 24 éves a magyar demokrácia. Történelmi jelentősége van ennek - ugyanis ennyi idősen lehet valaki szabadkőműves. Különösen érvényes ez a jelenlegi Magyarországra, mely közel áll ahhoz, hogy hivatalosan is szabadkőműves legyen. A magyar pártrendszer kijárta a Nyugat iskoláját, nemsokára hivatalosan is beavatást nyerhet a Nyugat "misztériumába". A kormány elkötelezettnek mutatkozik a nyugati eszmék iránt, talán nem is olyan véletlen, hogy jelen pillanatban is egy Hűség, Megbízhatóság nevű párt áll az ország élén (latinul fides, fidelitas). Hűség a Nyugathoz, megbízhatóság funkcionáriusként - ezek a kormány érdemei. Miközben a Magyarországon bejegyzett összes párt névlegesen eltérő világnézetekhez köthető, jelen van egy olyan ideológia, mely valamennyi párt közös nevezőjeként működik és működött az elmúlt két évtized során. A jelenlegi kormány - akár az összes, rendszerváltás utáni kormány - ennek az ideológiának van alárendelve és attól eltérni nemcsak nem akar, hanem nem engedik neki.

Az atlantizmus

A hazai atlantizmus az úgynevezett Ellenzéki Kerekasztallal kezdett nyilvánosan is formát ölteni. A nyugati titkosszolgálatok irányítása alatt Magyarországon alig több mint 150 szabadkőműves került kulcspozícióba, amit a kezükben összpontosuló médiagépezettel nagyon gyorsan mint sikeres rendszerváltást mutattak be. Miközben a magyar népnek az amerikai mintát mutatták fel követendő példaként és az emberek figyelmét a bőség zavara lekötötte, a rendszerváltó erők végig az Atlanti Unió felépítésének célját tartották szem előtt. Ez a bizonyos Atlanti Unió az Egyesült Államokat, az Európai Uniót és a posztszovjet országokat olvasztotta volna össze egy gazdasággá és egy állammá, egy olyan nemzetek feletti egésszé, melyben nincsenek is többé elkülönülő nemzetek. Emiatt lett Magyarország az Európai Unió tagállama, és ezért lettünk erőszakkal csatolva az Észak-atlanti Szerződéshez (NATO).

1992-ben non-profit civil szervezetként megalakult a Magyar Atlanti Tanács, amely elsődleges céljaként Magyarország euro-atlanti integrációját nevezte meg. Magyarország történetének egyik legveszélyesebb szabadkőműves szerveződését kell értenünk ez alatt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy saját ideológiájukat azonnal a polgári törvénykönyv szintjére emelték. A hatályos törvények szerint hazánkban ma közhasznú minősítést kaphat az a non-profit szervezet, ami céljaként az euro-atlanti integrációt nevezi meg, viszont nem számít közhasznúnak az, ami esetleg más orientációt képvisel. Az euro-atlanti integráció határozta meg az elmúlt két évtizedben szerveződő összes párt politikáját, így a nép a rengeteg választási lehetőség közül az euro-atlanti integrációt választotta.

A rendszerváltást követő első két kormány gondoskodott a magyar gazdaság ártalmatlanná tételéről és hazánk Nyugathoz láncolásáról, mielőtt a névlegesen függetlenné váló ország pillanatnyi lélegzetvételhez juthatott volna. Az Antall-kormányt úgy emlegetik, mint a kormányt, ami a rendszerváltás után növekedő pályára állította a gazdaságot. A valóság az, hogy a statisztika szerint tényleg ugrásszerűen emelkedtek az állami bevételek - de nem amiatt, mert a gazdaság növekedési pályára állt volna, hanem mert az Antall-kormány az állami vagyon teljes kiárusításába kezdett és az egyszeri nagy tételek a statisztikát megszépítették. Mélyen a valós érték alatt játszották az állami vagyont a Nyugat pénzembereinek és a magyar szabadkőműves kapcsolatháló kezére, ami rövid távon még így is hatalmas bevétel-növekedést jelentett. Az állami bevételek átmenetileg megugrottak, és ezt a látványos statisztikát használta fel a hatalom arra, hogy a nyugathoz fordulást mint gazdag jövőt mutathassa fel a szép színes nyugati kacatokkal elárasztott fogyasztónak.

Az Antall-kormány által megkezdett privatizáció az első években a leghatékonyabb propaganda-fogás volt, amivel a hatalom lakossági támogatást nyerhetett a külpolitikai váltáshoz. Az Európai Uniós csatlakozási igény bejelentése még nagy támogatásnak örvendett, mert az első évek privatizációs bevételei a gazdasági növekedés illúzióját keltették és az emberek bizakodva tekintettek az Amerikai Egyesült Államok mintájára formált Európai Unióra. Addigra Magyarországon elterjedt a szabadpiac eszméje, ami a gyakorlatban a piac szabad felvásárlását jelentette. Az is egyértelmű, hogy az állami vagyon gyors kiárusításáról már a rendszerváltást megelőzően megállapodások születtek. Három hónappal az Antall-kormány megalakulása után privatizálták az első cukorgyárakat - minden elő volt készítve a rendszerváltást megelőzően, a megválasztott demokratikus hatalom már csak a kiszolgáló gépezet volt. Alig néhány év alatt "piacra dobták" a teljes magyar állami vagyont, amit a nyugati tőke fel is vásárolt, a hazánkat eláruló atlantisták pedig Magyarország felsőosztályává váltak.

A rendszerváltást követő privatizációs bevételek felélésével azonban előállt az a helyzet, hogy az állami tulajdonban lévő termelés már nem biztosított elegendő bevételt egy kiegyensúlyozott költségvetés fenntartásához. Ez előrevetítette a magyar gazdaság hanyatlását és az általános életszínvonal gyors romlását, ami lehetetlenné tette volna az euro-atlanti integráció lakossággal való elfogadtatását is. A Bokros csomag a forint leértékelésével időben kitolta a gazdasági zuhanás kezdetét, de a NATO-csatlakozás kierőszakolására az idő így is szűkösnek mutatkozott. A közvélemény még nem volt előkészítve a csatlakozás megszavazására, de egyértelmű volt, hogy az ország gazdasági szakadék előtt áll, így idő előtt meg kellett tartani a népszavazást. 1997-ben általános népszavazást írtak ki Magyarország NATO-ba való belépéséről. A szavazás eredménye az akkor hatályos törvények szerint érvénytelen volt, mert a szavazáson csak 49,24% volt a részvételi arány, ennek ellenére az atlantista kormány vezetésével Magyarország csatlakozott a NATO-hoz. Kénytelenek voltak azonnal megtenni ezt a lépést, mert az elmúlt évek során eladtak mindent, ami az államnak bevételt hozhatott volna és a gazdasági hanyatlás bekövetkezte csak idő kérdése volt.

A radikális- és mérsékelt atlantizmus

Az atlantizmus eszméje olyannyira beette magát a magyar közéletbe, hogy Magyarországon ma nincs egyetlen olyan párt sem, amely ne az euro-atlanti integráció mentén gondolkozna. Magyarországon az úgynevezett jobboldali pártok is képviselőt küldenek az Európai Parlamentbe, vagyis a magyarországi jobboldal szintén az atlantizmus szekerét tolja. Hazánkban a pártpolitika szintjén nincs egyetlen olyan szerveződés sem, mely ne viselné magán az atlantizmus jellegzetességeit, céljait legalább részben el ne fogadná. A mai Magyarország élén egy olyan kormány áll, melynek miniszterelnöke a Magyar Atlanti Tanács állandó tagja. Hazánk a rendszerváltással az atlantizmus csapdájába került, és ebből a csapdából egyetlen demokratikus szerveződés sem mutat kiutat, mert a Magyarországon működő összes párt a rendszerváltást lebonyolító szabadkőműves páholyok fedőszervezete. Küszöbön áll az Európai Egyesült Államok megalapítása, és ebben a helyzetben a magyar nemzet megsemmisülését jelentheti, hogy továbbra is egy atlantista kormány van hatalmon.

A klasszikus felosztás szerint a magyar parlamentben vannak baloldali, és vannak jobboldali pártok. Mivel azonban mindegyikük atlantista, akár fel is hagyhatunk a baloldal-jobboldal elnevezések használatával. Ugyanis Magyarországon ma nem baloldali és jobboldali, hanem radikális atlantista és mérsékelt atlantista pártok vannak. Az úgynevezett baloldal képviseli a radikális atlantizmust, amely már megmutatta, hogy a nemzeti vagyon gyors kiárusítására és magas kamatú hitelekkel az ország eladósítására is hajlandó az euro-atlanti integráció kikényszerítéséért. Bizonyos szempontból ez egy "jó zsaru - rossz zsaru" módszernek is tekinthető, ugyanis a radikális atlantistákkal szemben a jobboldal képviseli a mérsékelt atlantizmust, ami hajlandó arra a kompromisszumra, hogy az atlantizmus kiszolgálása mellett még egy nemzeti álcát is felvegyen. A mérsékelt atlantisták jelentik a biztos menedéket, ahová az atlantista erők vész idején visszahúzódhatnak. A baloldali (radikális atlantista) kormányok olyan mértékben zsigerelik ki az országot, hogy amiatt még saját választóik és elfordulnak tőlük.

A baloldali (radikális atlantista) kormányok az ország fő kiárusítói, melyek fejjel mennek a falnak és látszólag soha nem készülnek a hatalom hosszú távú megtartására. Ez így is van, mert amikor a nép megelégeli az ország radikális szétlopását, akkor jöhet a mérsékelt atlantista jobboldal, ami felveszi a nemzeti álcát és elhiteti a választókkal, hogy ezúttal az ország megmentőit választják meg. Akkor a radikális atlantista diktatúrát kiált, és a demokrácia nevében akar szavazatokat szerezni a radikális atlantizmusnak a "felvilágosult Nyugattól eltávolodó barbárokkal szemben". Az Orbán-kormánnyal szemben ugyanezt a retorikát alkalmazza az újonnan kibontakoztatni akart Bajnai-szárny, és ez a retorika két évtized után még mindig működik. Ez esetben a Fidesz számít a mérsékelt atlantizmus képviselőjének - mérsékelt atlantista, mert hajlandó arra a kompromisszumra, hogy az atlantizmus kiszolgálása mellett még egy nemzeti álcát is felvegyen. Magyarország az atlantizmus csapdájában van. Küszöbén állunk annak, hogy hivatalosan is egy újonnan felépített Atlanti Unió része legyünk, és a demokrácia keretein belül nincs ezzel szemben egyetlen valós alternatíva sem, mert az atlantista erők nem engedik kibontakozni.

Magyarországon kivétel nélkül minden párt az atlantizmus szekerét tolja, és ennek köszönhetően az ország a végsőkig eladósodott. Az atlantista erők gazdasági kényszerrel akarják hazánkat a nyugathoz láncolni, ezért az EU csatlakozás feltételeinek teljesítése lerombolta a magyar gazdaságot, hogy hitelfelvételre kényszerüljünk. Nincs hazai termelés, nincs munkalehetőség, a külföldi cégek kiszorították a magyar vállalkozásokat, de mostmár ők is menekülnek az országból, mert a magyar ember napról napra tengődik, pénzügyi megtakarítások híján pedig nincs vásárlóerő. A Nyugat végigvonult rajtunk és nagyobb pusztítást végzett mint a tatárjárás. A nép újra bizalmat szavazott a nyugatiaknak, majd itt hagytak minket egy működésképtelen gazdasággal, hadsereg nélkül, elöregedő magyar lakossággal, népességrobbanás szélén álló cigány kisebbséggel. Most, hogy minden mozdíthatót elvittek az országból, az utóbbi egy évben már 70%-al csökkent a tőzsdei forgalom, mert a rendszerváltás környéki ingyen profitra érkező külföldi befektetők hanyatt-homlok menekülnek az országból. Ami mozdítható volt, azt magukkal vitték, ami nem volt mozdítható, azt az izraeliek kezére játszották. A termőföldek, földalatti vízkészletek idegen tulajdonban vannak. Ez az atlantizmus két évtizedes ténykedésének az eredménye.

Két évtizednyi atlantizmus után a nemzet kiutat keres. Pedig van kiút. Huszonhárom évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Arcvonal ugyanazt képviselte, amit most is képvisel. Meghirdettük a keleti nyitás politikáját, és most, hogy Oroszország kiterjedtebb szövetségi rendszer kialakításába kezdett, 2015-ben hivatalosan is meghívást kapunk az új vámunióba. A magyar vállalkozásokat szándékosan hátráltató európai uniós kvótarendszerek lerázása után az új vámunióban a gazdaság növekedésnek indul, a magyar termelők a keleti piacokra állami közvetítéssel adhatják el termékeiket, ami biztosítja a nyereséges működést. A Kollektív Biztonsági Szerződéshez csatlakozás pedig alternatívát jelent a NATO-val szemben - a keleti katonai tömb egyedülálló abban a tekintetben, hogy a NATO mindeddig soha nem mert közvetlen összeütközést kezdeményezni olyan országokkal, melyek a keleti tömb tagjai. Egyúttal meghirdetjük a nyugati zárás politikáját is. Mi már nem fogunk képviselőket küldeni az Európai Unióba - átmeneti jelleggel sem -, mert kilépünk az Európai Unióból. Kilépünk a NATO-ból, és véglegesen szakítunk a Nyugattal. A Nyugat a történelem folyamán mindig elárulta és cserben hagyta a magyar nemzetet, és most, hogy van alternatíva, mi élni fogunk vele.

Molnár István - Hídfő.net