Az egy napos csoda

A tegnapi nap ismét egy télies napra ébredhettünk, alig egy héttel Húsvét ünnepe előtt.

Mivel reggel 7 körül el kellett indulnom itthonról, így a megszokott reggeli rutin után kimentem, hogy kiássam az autót és lesöpörjem a havat róla. Ezzel elkészülve elindultam, gondolván ismét egy korcsolyapálya lesz az út Győrig. Mikor kiértem az utcánkból meglepődve tapasztaltam, az utak sónedvesek, és aprókaviccsal is le vannak szórva. Arról nem is beszélve, hogy útpadkától útpadkáig le van takarítva. Nagyon-nagyon rég nem láttam már ilyen tiszta utakat itthon. Igaz az autópályákra délelőtt már nem engedtek fel senkit, ezt személyesen tapasztaltam, de arról nincs információm, hogy ez meddig tartott.

Mikor késő délután jöttem haza, még mindig minden tiszta és rendezett volt. Készítettem is pár fotót, hogy majd este írok egy cikket erről a nem mindennapi pozitív hóhelyzetről, mert ugye ha valaki hibázik, akkor azt megdorgáljuk, ha teszi a dolgát rendesen, akkor azt elismeréssel díjazzuk. Nem szeretem a kettős mércét, ha barátról, ha ellenségről van szó. Ami jár, az jár! De sajnos az idő hiánya miatt a cikk megírása elmaradt. Így utólag nem is baj. Ma reggel ismét útnak indulva szomorúan tapasztaltam, hogy még három napig sem tartott a csoda. Szomorúan konstatáltam, hogy reggelre minden visszaállt a régi kerékvágásba. Az utakon hó és jégpáncél, csúsztak és rázták a futóművet. Hókotrót a tegnapi nappal ellentétben ismét nem láttam.

Bent a faluban folyamatosan tolja a havat az önkormányzat embere. Itt két részre vannak osztva az utak. Az egyik része az önkormányzat kezelésében van, a másik az állami közútkezelőjében a legjobb tudomásom szerint. Hát sajnos ez meg is látszik. Az önkormányzat által kezelt utak tiszták és rendezettek, de ahogy látom, az államit is az önkormányzati traktor takarítja, ha jól látom épp most kinézve az ablakon. Ezért szeretek falun lakni, mert itt még - ha már nem is annyira, mint a módszer váltás előtt - de van még összetartás az emberek között. Nem lenne kötelessége letakarítani a más gondjaira bízott utat, de a közösség javára ezt mégis megteszi, holott mások vesznek fel érte kemény pénzeket.

Üdvözlettel a nyugati végekről!

Hannibal