Keserédes napra virradt a reggel. Édes, hiszen eljött a kikelet, a reményt hozó tavasz. Keserű, mert egy közeli hozzátartozót, egy csodálatos embert veszítettünk el ismét.
Fekete díszbe öltözött a csoport, de nem volt semmi ünnepelni való, mert a gyász egyenruháját öltöttük magunkra. Ezernyi kérdés kavarog ilyenkor az ember fejében, de az az egy, amit mindenki feltesz magának, ott lebegett a szemünk előtt: miért mindig a jók?