A Magyar Nemzeti Arcvonal hivatalos honlapja

A hivatásrendiségi (korporatív) hungarista társadalmi képlet túlzottan idealisztikus, és ezért -különösen a mai viszonyok között- megvalósíthatatlan. Egy szép és jó elképzelésként eljátszhatunk a megvalósításának gondolatával, de még sokáig az illúziók világához fog tartozni. A kommunista osztálytársadalmi képlet viszont valóság alapú. Még akkor is, ha túlzottan kisarkított és egyes elemei elavultak. A hungarizmus a munkabékének nevezett harmonikus társadalmi összhangot olyan egységes társadalomra méretezte, mely nincs és egy ideig nem is lesz. A kommunisták viszont jól látták a valós társadalmi helyzetet és ezért a társadalmi békességet a zavaró körülmények (ellenségesnek nevezett osztályok) kiiktatásával igyekeztek megvalósítani. Mindkét kísérlet -különböző okok miatt- sikertelen volt.

A mai világunkban úgy a hungarista, mint a kommunista társadalmi képlet az alapvető alkotóelemeinek a hiánya miatt korszerűtlen, és megvalósíthatatlan, mert mindét eszmeiség a megvalósítási folyamatokat alapjában véve a mindenkori helyzettel elégedetlen munkások nagy tömegeire támaszkodva akarta végigvinni, a végső győzelemig.

Mindkét eszmeiség létrejöttekor nagy munkástömegek dolgoztak viszonylag könnyen szervezhető körülmények között, és mert ennek a tömegnek volt öntudata, erre lehetett építeni a propagandát. Az öntudat alapját -bármilyen furcsa-, még a kommunisták vonatkozásában is a vallási alapok és a szaktudás képezte. Munkáskörök, munkás dalárdák, sportkörök és számtalan más közösségi szerveződés biztosította ennek az öntudatnak a fennmaradását és erősödését. (Ha meghallgatjuk a Bányász Himnuszt akkor átérezhetjük ennek igazságát).

A nagy és rossz irányú változások következtében a hungarizmus elveszítette azokat a társadalmi alapokat, melyre építkezhetne, de a kommunisták sincsenek sokkal jobb helyzetben. Csak azért könnyebb számukra valamivel a helyzet, mert az osztálytársadalmi felosztás kissé átalakított formában még alkalmazható. Egyik osztály az öntudat nélküli, atomjaira bontott kizsákmányoltak osztálya, a másik a haszonélvezőké, a kizsákmányolóké. A kizsákmányoltak szervezetlenek, álszervezetek által félrevezetettek, egymás ellen kijátszhatóak, míg a kizsákmányolók erős érdekszövetségbe tömörülve kézben tartják a politikai és a gazdasági irányítást.

Az uralkodó osztály is igyekszik valamilyen társadalmi bázist teremteni és ezt a hamisan polgárinak nevezett, de valójában polgári öntudattal nem rendelkező kiszolgálói rétegben találta meg. Ez a réteg süket és vak minden felemelő gondolatra és csak az anyagiasság az összetartó tényezője. Minden párt erre a viszonylag nem nagy létszámú bázisra építkezik, és csalóka az a látszat, hogy bármely pártnak, köztük a Fidesznek lenne egy nagyobb létszámú társadalmi bázisa. Nincs. Azok, akik szavazataikkal támogatják, nem a Fidesz ideológiájára szavaznak (egyébként ilyesmi nincs), hanem arra a látszólagos nyugalomra, melynek a fennmaradását szeretnék még egy időre meghosszabbítani. Sokan érzik, hogy ez a nyugalom rendkívül törékeny, szinte a vihar előtti csendet idézi. Ezért mindazok, akik még valamilyen szinten haszonélvezői ennek a minősíthetetlen politikai képletnek, félnek, és ez a félelem napról napra erősödik, majd a szavazófülkékben materializálódik.

Viszont egyetlen olyan parlamenti párt nincs, mely a munkásság érdekeit képviselné. A munkanélküliséggel megnyomorított és az idegen országokba kiüldözött több százezer magyar munkás a szétforgácsoltság ellenére könnyen szervezhető, ha tudatosul bennük az, hogy valóban az érdekeiket szolgálná egy hiteles erő. Erre lenne hivatott egy új politikai képlettel rendelkező szervezet, melynek létrejöttéhez most igen kedvező a helyzet.

Ezzel nekünk is tisztában kell lennünk. Társadalmi kérdésekkel ma még csak elméleti szinten foglalkozunk. Figyelemmel kísérjük a változásokat, a súlyosbodó helyzetet, az egyre keményebb kihívásokat, melyekre a társadalom, illetve az azt irányító politikai vezetés se jó, se megfelelő válaszokat megfogalmazni nem tud. Nem azért, mert nincs meg a szellemi alap, hanem azért, mert nincs működőképes társadalom. A társadalom olyan közösségi létforma, amelyben az egyéni érdekek és a közösségi érdek a belső normák (törvények és szokások), és a kulturális alaphelyzet alapján és függvényében (műveltség és civilizáltság) kiegészíti egymást, kölcsönhatásaiban mindkét érdekvonulatnak a javát szolgálja. Hazánk esetében ez a két érdekvonulat egymás ellen hat, és ez az érdekellentét fokozatosan rombolja a társadalom közösségi morálját, így magát a társadalmat is kritikus helyzetbe hozza. Ezt a folyamatot csak egy brutális művelet lenne képes megfordítani, és társadalmunkat egy elfogadható egyensúlyi helyzetbe hozni.

Ezt a kritikus helyzetet külső erők, illetve külső erők által hatalmi helyzetbe emelt kiszolgáló réteg hozta létre, ezért a felszámolása is csak külső erők segítségével lehetséges. A magyarság a meggyengült közösségi létformája miatt már képtelen a jelenlegi helyzeten változtatni. A legalapvetőbb érdekeinek a védelmében sem képes már erőt felmutatni, mert az erődemonstrálás alapja a közösségi szellemiségre és a szociális érzékenységre épülő együttműködés. Az erő érzete bátorságot gerjeszt, míg az erőtlenség látszata még a bátrabbakat is elbizonytalanítja. De mert nincs közösségi szellemiség (csak különböző, periférikus érdekvédelmi megnyilvánulások), ezért nincs olyan erő sem, mely a legalapvetőbb érdekek mentén mozgósítani tudná a társadalmat. Lehetne, mert a szellemi alapok megvannak, csak a teljesen pénzalapúvá züllesztett politikai gyakorlat miatt olyan lassú lenne ez az építkezés, hogy közben bekövetkezik a társadalom összeomlása.

Ezért, ha jószándékú külső erők nem avatkoznak be a magyar társadalom helyzetének javítása érdekében, akkor a káosz a káoszban - elv fog véget vetni a jelenlegi állapotoknak. Idővel és sok áldozattal. A káosz felé vezető folyamatok már működnek, a társadalom széthullása megkezdődött. Ennek biztos jele az, hogy nincs egyetlen kérdés sem, melyben társadalmunk egységes lenne.

Már a kommunista színezetű, két társadalmi osztályra bontott képlet is veszélybe került a növekvő anarchia miatt. A korszerűsített, a nemzeti kommunizmus jól látja ezt, de önmagában képtelen erre hiteles válaszokat megfogalmazni.

Az oszd meg és uralkodj alapelv csak akkor működhet hosszútávon, ha van mögötte egy olyan erő, mely nem engedi a megosztottakat a káosz örvényébe zuhanni. A magyar társadalmat könnyű volt megosztani, így a hatalom megszerzése is könnyű volt, de ezt fenntartani -értékrend hiányában- lehetetlenség. A tragédia előidézői gyengék, és fokozatosan tovább gyengülnek. A megosztott társadalomnál ma még erősebbek, de ennek az erőfölénynek igen rövid időn belül vége lesz, mert az anarchia minden erőt megsemmisít.

Ennek tudatában az MNA nem fordít energiát a társadalmi kérdések gyakorlati megoldására. Működésünk lényege a saját világunk belső összetartó tényezőinek a megszilárdítása. A hazafias (patrióta) szellemiséget, erős erkölcsiségű idealizmust és szociálisan érzékeny gondolkodásmódot, tehát a társadalmi igazságosságot egy értékrendbe foglaló közösségi normáink szerinti életforma kialakítása, és népszerűsítése a jelenlegi feladatunk. Minden elavult és a kihívásokra hathatós válaszokat megfogalmazni képtelen ideológiát elutasítunk. Beleértve a hagyományos nemzetiszocializmust és a hungarizmust is. Az alapjaiban megváltozott világunkban nem lehetséges elavult ideológiákkal az újszerű elvárásoknak megfelelni. Az ideológiák és a vallások még ha látszólag éles ellentétben is álltak egymással, mégis egymásra építkeztek és együtt alkottak egy nagy egészt, mely ma már darabjaira töredezett. Önmagában viszont egyiknek sincs morális alapja, mint ahogy a Föld javainak abszolút igazságtalan felosztására alapuló liberális-kapitalista létformának sem. Viszont az ideológiák és a vallások mindegyike tartalmazott fontos igazságokat, melyeket nem engedhetünk megsemmisülni, mert ezek fogják biztosítani az emberiség, és ezen belül a magyarság megmaradását, szellemi és anyagi fejlődését. Ennek egységbe foglalása a magyarság számára az MNA egyik feladata, terjesztése a másik, és megvédése a harmadik.

Nem számítunk senkire ebben a belső munkánkban, mivel az elmúlt évtizedek azt bizonyították, hogy csak azt tudjuk megoldani, melyre a saját erőnkből képesek vagyunk. Ezért most az építkezés (az újjáépítkezés) időszakát éljük, és még jó ideig ebben is leszünk. Ezért nem foglalkozhatunk olyasmikkel, melyeknek nincs kihatása erre az építkezésünkre. Viszont ha a történelmi sorszerűség elhozza a változásokat, és megjelenik egy új, javító szándékú erő a térségünkben, akkor arra az időre készen kell állnunk. Talán lesz még annyi időnk, hogy felkészüljünk.

Kassai Ferenc - Hídfő.net