Népiszocializmus és mozgalom

2013.12.07 15:33

Eredményeink az elmúlt hetekben propaganda tevékenységünket illetően kiemelkedőek voltak. Az internetes oldalunk korábban soha nem tapasztalt látogatottsága arra enged következtetni, hogy az emberek igénylik és keresik a hiteles tájékoztatást. Bármilyen őszinte örömmel töltsenek is el bennünket ezek a sikerek, a munka még csak most kezdődik. Elkezdődik egy olyan munka, amiért élünk, a boldogabb, élhetőbb magyar jövőért. A népből született fiatalok sűrű falanxai sorakoznak, hogy érvényre juttassák a szocialista akaratot, ami egy szorgalmas munkával kiharcolt, biztos jövő felé vezeti a hazát. Modernebb és fejlettebb formájában megszabadulva az egyoldalúságtól, a múlt esetleges rendszertani hibáitól, a szocializmus tökéletessége diadalmaskodni fog az ellenségeskedéseken, a szkepticizmuson, amelyek most még akadályozzák korunk szellemi örökségének szárba szökkenését.

Az érvek nem halványodnak el, keressük őket bármilyen korban, bármilyen évszám alatt. A jelenlegi politikai életet lefedő parlamenti pártok egymásra mutogatásából elég volt. Tevékenységük az egymás elmarasztalásában és szapulásában merül ki, a nép pedig egyre inkább lefelé csúszik, mert nincsen hiteles és hathatós szó szerinti népképviselet. Itt inkább képviselőképviselet van. A II. Világháború után a pártok nem egymásra mutogattak, hanem felépítették az országot! Néhány év alatt a bombatölcsérekből házak emelkedtek, újra hidak íveltek a Duna fölött, a gyárakban minőségi termelés folyt, a mezőgazdaság virágzott, a közbiztonság példás volt, szigorú büntetés volt a fajtalankodók jussa, erős szociális háló védte a munkásokat. Most pedig mi van? Szétzüllesztett magyar nép, mínusz 500 ezer fiatal, akik külföldön mosogatnak és valószínűleg nem akarnak haza jönni, mert ott mosogatóként több elismerést és jobb megélhetést tudnak maguknak kiharcolni. A nyugdíj rendszer eresztékeiben recseg-ropog. A lakóházak nagy része az összedőlés határán, nincsenek gyáraink, nincsen mezőgazdaság, a közbiztonság Dél-Afrikáéval vetekszik, az ifjúságvédelem megszűnt, fajtalankodók lepik el a köztereinket, fiataljaink elmerülnek a kábítószer bűzétől átitatott liberalizmusban.

1989 óta egyértelműek a pusztulás és dekadencia jelei. Ez most felgyorsulni látszik. A hanyatlás kora elérte a végpontot, mert megszületett egy olyan közösség, akik nem kérnek többé az atlantisták kínálta fertőből. A nemzet lelkiismeretének közössége készen áll mindent feláldozni a magyar életért. Mert hisszük azt, hogy ez a derék, szorgalmas és kitartó magyar nép jobb sorsra érdemes. Nem kívánunk többé a liberalizmus bűnei közt élni, nem akarunk a minket kiszipolyozó Európai Unió csatlósai lenni. Élénk és nyüzsgő termelést akarunk a gyárainkban, magyar kézben lévő földeket, nagycsaládokat, nem pedig be nem tartott ígéreteket! Bátran kijelenthetjük, hogy a népiszocializmus menetel előre, útjába nem állhat semmi, mert ez menetelés megannyi magyar szív dobbanása, ez a jövőnk egyetlen záloga!

Munkára fel!

Dunai István