Hídfő.netA Magyar Nemzeti Arcvonal hivatalos honlapja

Ködös januári napokban a politizáló ember szívesen olvas magas színvonalú politikai elemzéseket, összefoglalókat, publicisztikákat. Ilyenkor sok helyen terítékre kerül az előző év értékelése, miként az új év lehetőségeinek számbavétele is. Nagy érdeklődéssel és örömmel olvassuk a Magyar Nemzeti Arcvonalat támadó írásokat is, hiszen minket is fűt az a szenvedély és lelkesedés, amely egy-egy harcos bekezdésben megfogalmazást nyer.

Szomorúan szembesültünk azzal, hogy a sorainkból kikerült, később velünk szembe fordult politikai publicisták írásaiból meglehetős gyorsasággal eltűnt a lényeglátás, az emelkedettség és az ezekből fakadó harci szellem. A teremtő erő – az attól való eltávolodással párhuzamosan – kiveszett példának okáért a Magyar Nemzeti Arcvonalból 2012 őszén kiszakadt politikai írókból is. Kedveljük, értékeljük azt az elvet, amely minket jelöl meg legfőbb ellenségként, tényleg jó érzéssel tölt el minket az a szenvedély, amely Győrkös István 1997-es írásaiból idéz, hogy Vezetőnket támadja, de... Sajnos ezek az eljárások már nem felelnek meg a 2014-es év informális politikai kritériumainak.

Akkor járunk el jól, ha éles határvonalat húzunk a „politikai” és a „kocsmai” kategóriák között. Óriási elszántság és akarat szükségeltetne ahhoz, hogy bármit is kezdjünk olyan gondolatokkal, mint hogy „A szellemiségünk pedig nem változott. Akinek igen - nos, azt nem véletlenül rúgtuk picsán!” (Jövőnk.info -„A stílus maga az ember.”) Őszinte szomorúsággal tölt el minket, hogy bár látjuk és érezzük a szenvedélyt, amely e szavak mögött rejtőzik, de – a konstruktív politikai teremtő erő hiányában – nem lehet ezekkel érdemben már mit kezdeni. Kocsmai sérelmek nem válhatnak politikai vezérelvekké. Mégis, örvendünk, hiszen a régi anyagok szkennelt változatát látva fiatal bajtársaink kedvet kapnak mozgalmi archívumunk tanulmányozásához.

A Magyar Nemzeti Arcvonalból 2012 őszén kiszakadt politizáló szervezők és írók jótékony homályban hagyják azt, hogy voltaképpen nincsenek politikai vezérelveik, és – ami még fontosabb – szervezeti rendjük. A Győrkös István által ünneppé emelt Becsület napjára most gőzerővel toborozzák a Győrkös-gyűlölőket. Nincsenek vezérelveik, csak álságos antikommunizmusuk.

Antikommunizmusuk mögött pedig az áll, hogy sikertelenek voltak, mikor a kommunisták ajtaján kopogtattak. Ékes példája ennek az az érdi kilakoltatás, ahol a két borsodi politikai fenegyerek, Barkai Roland és Béres Viktor hiába kértek, de nem nyertek bebocsátást a Párt alelnökének otthonába, hiszen Kovács István számára Győrkös István jelenti a Magyar Nemzeti Arcvonalat. Ezen a ponton dőlt meg az a Barkai-féle koncepció, miszerint az általa politikusi hányadéknak tartott Győrkös István „azért szemét, mert kommunistákkal cimborál.” Nos, „cimborált” volna Barkai is, ha hagyják neki a kommunisták. Ám akinek érzelmek és indulatok által vezérelt fejében olyan gondolatok fordulnak meg, hogy például vécépapírban küldje vissza MNA-jelvényét Bőnybe, mert „mocskos Győrkös”, azt még olyanok is, mint a Barkaiék Anti-Győrkös oldala által „mocskos kommunistáknak” nevezett politikai erők is elhajtják. C'est la vie, kis barátaink, c'est la politique – ilyen az élet és ilyen a politika. Hagyjátok ezeket a nagyokra!