Hídfő.netA Magyar Nemzeti Arcvonal hivatalos honlapja

Megkezdődött az Oroszországi Föderáció és hazánk közti hosszú távú energetikai együttműködés megalapozása, - kedden az Orbán-kormány aláírta a paksi atomerőmű bővítéséről szóló megállapodást. Az előzetesen közölt számokból is látható, ez a posztszovjet Magyarország messze legnagyobb beruházása, mely méretét és jelentőségét tekintve sem hasonlítható semmilyen európai uniós programhoz.

A paksi atomerőmű az ország áramfogyasztásának közel 40%-át fedezi a jelenlegi 2000 MW kapacitással. Az Oroszországi Föderációval kötött megállapodásnak köszönhetően Magyarország áramtermelése a jelenleginek sokszorosára növekedhet, ugyanis a két új, egyenként 1200 MW kapacitású erőmű blokkon kívül a Roszatom bejelentette, hogy az atomerőmű bővítése mellett a megújuló energiaforrások kiaknázásában is érdekeltek, várhatóan hőerőművek karbantartó projektjeiben, valamint kiterjedt szélenergia-hasznosítási projektekben is részt vennének.

A hazánk számára hosszú távon jelentős előrelépés elismerése mellett fel kell tennünk egy igencsak kínos kérdést. Miért csak most? Miért nem korábban? Ugyanis az Oroszországi Föderáció mindeddig érdekelt volt a paksi atomerőmű bővítésében, aminek útjában egyetlen akadály volt: hogy Magyarország összes demokratája politikai prostituáltként viselkedett és gondolkozás nélkül ellenezte a projektet pusztán azért, hogy Brüsszeltől, Washingtontól kapjon pár milliót a közelgő kampányra, cserébe az oroszellenes propagandáért.

A beruházás megvalósulásának útja mondhatni rögös volt. Annak ellenére, hogy ez hosszú távon jóval alacsonyabb villanyszámlákat jelent majd a hazai fogyasztóknak, a demokrata kormányok parlamenti ciklusokon át tartósan akadályozták a beruházás megvalósulását. Kezdődött azzal, hogy az elhazudott rendszerváltást követően Orbán Viktor bejelentette, egyáltalán nem vagyunk érdekeltek semmiféle atomerőmű megépítésében. Orosz technológiával épített erőmű építésében pedig végképp nem, - Orbán szerint ugyanis nekünk semmi keresnivalónk a Keleten, hazánk nem híd a Nyugat és Kelet közt, hanem a Nyugat szerves része kell legyünk. Ellenzékből ugyanez volt a véleménye a Gazprommal kötött megállapodásokról, - az akkori Orbán Viktor szerint a Déli Áramlat az ördögtől való és maga a megtestesült posztszovjet imperializmus.

Az igazság az, hogy a magyarországi demokraták orosz energetikai együttműködésekhez való hozzáállását egyetlen sablonban lehet összefoglalni. Ellenzékből valamennyien ellenezték a Roszatommal, Gazprommal kötött megállapodásokat, mert az oroszellenes mondókáért cserébe hatalmas nyugati támogatások folytak be a pártkasszákba. Igaz ez Orbánra is, Gyurcsányra is, meg az összes többi megélhetési politikusra. Miután kormányra jutottak, orosz részről zsebbe kapott pénzeknek köszönhetően mindannyian kacsingatni kezdtek a Kelet felé, - egészen addig, ameddig korábbi nyugati támogatóik lapátra nem tették őket. Gyurcsány amint egy zsebbe kapott 5 milliárdos összeg hatására eljutott oda, hogy aláírjon egy Déli Áramlat papírt, jött egy őszödi beszéd kiszivárogtatás, Gyurcsány repült, jött helyette másik Nabucco-s miniszterelnök. Érdekes, most, hogy nincsenek kormányban és csak a nyugati források elérhetőek, megint ellenzik a megállapodást.

Ez a tendencia volt jellemző az elmúlt két évtizedre. Azért van olyan villanyszámlánk, amilyen, mert az új erőmű blokkok nem tíz évvel ezelőtt készültek el, hanem a köpönyegforgató demokraták miatt még csak mostanra sikerült keresztülverekedni a papírokat. Nem, nem az együttműködést megvalósítani akaró bármelyik pártnak... hanem az együttműködést megvalósítani akaró orosz államnak. A Roszatommal kötött megállapodás az orosz állam érdeke, tíz évvel ezelőtt is az volt, most is az, a közeljövőben még nagyobb volumenű beruházások fognak erre ráépülni. Hogy ez a magyar nép érdeke is? Igen, az. Csakhogy ez mindeddig egyetlen demokrata kormányt sem érdekelt. Politikai okokból hozzá nem értő francia vállalatnak adták az atomerőművet, olcsó gáz helyett pedig drága gázt (Nabucco-t) akartak.

Most sem a Fidesz fordult az oroszokhoz, ez a megállapodás nem a magyar kormány által elért eredmény. Épp ellenkezőleg, ez egy kölcsönösen előnyös megállapodás, amit az orosz állam verekedett keresztül kormányokon átívelő erőfeszítésekkel, szemben a nyugati érdeket gátlástalanul kiszolgáló magyarországi kormányokkal.

A hazánk számára előnyös megállapodások két évtizede nem tudnak megvalósulni a Nyugat által tenyésztett hivatásos demokraták miatt, és magyar részről még most sincs semmi garancia arra vonatkozóan, hogy holnap nem fognak mást mondani, ha valaki besétál Orbán Viktorhoz és letesz az asztalra egy pénzzel tömött, vaskos bőröndöt. Ez a beruházás azért fog megvalósulni, mert orosz részről van rá garancia: az, hogy ha Orbán a választások után megváltoztatja az állásfoglalását és megint a franciáknak adná a projektet, nagyon hamar golyó lesz a fejében. Mert ezekkel csak így lehet bánni, csak ebből értenek.

Magyarország és Közép-Európa szégyene ez a politikai garnitúra, a legkevesebb, amit érdemelnek, hogy haláluk pillanatában azt se tudják, hogy a korábbi támogatóik, újdonsült támogatóik, vagy a nép vasökle sújtott le rájuk.

Molnár István