Az 1956-os népfelkelés és szabadságharc nemzetiszocialista vonatkozásai I.rész

A népfelkelés előzményei

1956 értékelésünk szerint nem volt forradalom, mert nem akart radikális, mindenre kitterjedő változásokat, célja nem a kommunista rend, hanem a cionbolsevista rezsim megbuktatása volt. Ellenforradalom sem volt, mert nem akarta visszaállítani sem a burzsoá rendszert, sem visszaadni az államosított vagyonokat, de még az államforma megváltoztatása sem szerepelt a követelések között. Népfelkelés volt, mert változtatást akart a pártvezetésben, és felelősségre vonását a cionbolsevista bűnözőknek, és gazdasági helyzet javítása, valamint az életszínvonal növelésére érdekében reformokat követelt.

1956. október 23-án egy elnyomott, rettegésben tartott nemzet kelt fel elnyomói ellen. A cionbolsevista hatalom dölyfös és minden mértéket alulmúló terrorral korlátlanul uralta az egész országot. Annyira elvesztették a valóságérzetüket, hogy Berija figyelmeztetését, miszerint a Szovjetunió nem tűrheti, hogy Rákosi egy zsidó királyságot hozzon létre, semmibe vették. Több mint kétszázezer magyar volt a börtönökben, 14 haláltábor jellegű munkatábor és internálótábor (Recsk, Hortobágy, Sztálinváros – csak a legismertebbek) működött, munkaszolgálatos katonák ezrei dolgoztak a bányákban, építkezéseken, százával verték halálra a kulákoknak nevezett magyar gazdákat, és a halottakat még nyilván sem tartották. Szerény számítások szerint hatvanezer besúgó jelentett rendszeresen, és a gyilkolási ösztön már a saját soraikat is ritkította. Az ÁVH börtöneiben példátlanul bestiális módon kínozták a foglyokat. Ez volt a kommunizmus cionbolsevista megnyilvánulása, mely már Moszkva haragját is kiváltotta.

Hogy miért tűrte ez az ország? Egyrészt azért, mert óriási szovjet haderő állomásozott hazánkban, másrészt viszont azért, mert kétségtelenül voltak igen jelentős vívmányai a kommunista rendszernek, melyek hatását még a cionbolsevisták bűnei sem tudták teljesen semlegesíteni. A tőkés rendszer, a judeofeudalista, címkorságos Horthy-rezsim, a munkát végző réteg megalázottsága már csak rossz emlék volt, és a szociális háló az ország helyzetéhez viszonyítva valóban jól működött.

A rossz gazdaságpolitika következtében azonban romlott az életminőség, erősen csökkent az életszínvonal. Az ötéves terv, a békekölcsönjegyzés, a paraszti gazdaságok levegőhöz jutása már nem tudta megállítani a lassú, de állandó jellegű romlást. Ez a Magyar Dolgozók Pártjának józanabb vezetőiben és Moszkvában is valamilyen politikai változás szükségszerűségének a gondolatát vetette fel. A cionbolsevisták ennek a gondolatnak még a felvetését is elutasították, és növekvő terrorral akarták megoldani a feszült helyzetet. Rákosit leváltották és helyette egy valóban szélsőséges cionbolsevistát, Gerő Ernőt nevezték ki főtitkárnak.

Tehát egyik oldalon a kiváltságaikhoz ragaszkodó, az elkövetett iszonyatos bűnök miatti felelősségre vonástól rettegő cionbolsevista hatalmi társaság, a másik oldalon a javulást remélő magyarok, a reformot sürgető kommunisták és a moszkvai háttérerő. 1956. szeptemberére egy tökéletes patthelyzet állt be, mely a reformot sürgetőknek kedvezett. Szeptemberben az egyetemeken és a főiskolákon (az októberi népfelkelés bázisain) megkezdődött az oktatás, és ezzel együtt a szervezkedés, melyet ekkor még a reformkommunisták irányítottak.

Az egyetemeken és a főiskolákon, valamint az Írószövetségben erőteljesen nyilvánult meg a változtatási akarat, különböző bizottságok alakultak. Október 22-én a Műegyetemen a MEFESZ kiadta a 16 pontba foglalt követelést, mely a népfelkelés programja lett. Másnap, október 23-án a Műegyetemről megindult a tüntető menet, akkor még rákosi-címeres és vörös zászlókkal. A menet élén a kommunistákkal. A tömeg igen gyorsan óriásivá nőtt, és mire a Magyar Rádió székháza elé értek, hogy beolvastassák a 16 pontot, már eltűntek a vörös zászlók és a magyar zászlókból is a rákosi-címerek. A rádió vezetése nem olvasta be a 16 pontot, helyette Gerő Ernő mondott egy rövid, de provokatív beszédet. Ez a tömeget oly mértékben felháborította, hogy erőszakkal akarta a követelését érvényesíteni. Megkísérelték birtokba keríteni a rádió épületét, de ezt a kivezényelt ÁVH-s egység sortűzzel megakadályozta. A sortűz elől menekülő tömegbe mentő és teherautók soroltak be, melyek tele voltak fegyverekkel és lőszerrel. Feltételezések szerint a KGB ügynökei voltak azok, akik ellátták a tömeget fegyverekkel. A felfegyverzett felkelők között szinte minden férfi a sorkötelezettség következtében kiképzett katona volt, ezért másnap hajnalra elfoglalták a rádió épületét.

Kassai Ferenc - Hídfő.net