Mindenszentek ünnepe

November elsején Mindenszenteket ünnepeljük. Ez az ünnep az egyik legrégebbi keresztény ünnep, gyökerei azonban az ősi kelta időkig nyúlik vissza.

Mindenszentek

Az egyház már a háromszázas évek óta ünnepli az első, és a névtelen vértanúk ünnepét. Azokét, akik állhatatosan hirdették az Úr hírét, Jézus életét, de meghallgatás helyett halál lett a sorsuk. Ezt az ünnepet először a keleti egyház ünnepelte, majd a 600-as évek környékén a nyugati egyház is átvette. Eredetileg ennek az ünnepnek a napja májusban volt, mivel a minden szentek óvójaként és védelmezőjeként Szűz Mária napja volt (május 13). Ezt a napot aztán a későbbiekben nem Szűz Mária napjaként ünnepelték, hanem inkább a szentek emlékét emelték ki. Szűz Mária ünnepe így megmaradt májusban (május 24), míg a mindenszentek napját IV. Gergely pápa áthelyeztette november elsejére. Érdekesség, hogy az ünnepet a nyugati egyház a keleti egyháztól vette át, az áthelyezett novemberi dátumot azonban a keleti egyház vette át a nyugatitól a későbbiekben. Így ma, november elsején az egész keresztény világ a kereszténységért életüket áldozott emberek, vértanúk ünnepét ünnepli.

Ne vétkeinket nézd, hanem egyházad hitét! – áll a mise szövegében. A Mindenszentek napján a halottak napjával összekötődve keresztény és nem keresztény ember megemlékezik halottairól. Azoknak az embereknek, akik nem keresztények, a mai ünneptől és megemlékezéstől ne tántorítsa el az, hogy eddig nem ismerték az ünnep valódi tartalmát. A bekezdés kezdő mondatát azért írtam ide, hogy ők ne azt nézzék, tetszenek vagy nem tetszenek az egyház cselekedetei, működése, hanem azt, hogy mekkora hit árad Jézus tanaiból, ami a szeretet, a megértés és az igazság szeretete. Erre gondoljanak Mindenszentek napján. Mert nekik is vannak szentjeik, olyan példaképeik, melyekre felnéznek, akik életútja olyan mint a szenteké, állhatatos, kitartó, munkával és megbecsüléssel teli.

Halottak napja

A halottak napja az időpontok egybeesése miatt erősen összekötődött a mindenszentek ünnepével. Ez azonban nem véletlen. Mint írtuk IV. Gergely pápa helyeztette át az ünnepet november elsejére 609-ben. Volt ugyanis egy ünnepe az ősi kelta világnak, melyet a kereszténység felvétele ellenére a népek még sokáig ünnepeltek, ez volt az eltávozottak ünnepe, egy ősi kelta ünnep. Ezen a napon a Földön ragadt lelkek távoztak, egyben természeti ünnep is volt, mert a tél kezdetét ünnepelték ekkor.

A keresztény vallási vezetőkre jellemző volt abban a korban, hogy a keresztény ünnepeket a népek ősi ünnepeihez igazították. Sokan úgy vélik, ezzel akarták elnyomni az ősibb ünnepeket, ennek azonban az ellenkezője az igaz. Az egyház több száz éves működése és hatalmi helyzete miatt, ha bevezeti az új ünnepeket és üldözi a régieket, akkor azokat fokozatosan elsorvasztja, és eltűnnek. Ehelyett megtartotta az ősi ünnepeket úgy, hogy a keresztény hitvilág ünnepeivel, új tartalommal töltötte fel azokat, mellette meghagyva az eredeti ünnepek üzenetét. Így történt ez ennek az ünnepnek esetében is. A kelta halottak ünnepére helyezték a mindenszentek ünnepét. Viszont megmaradt a halottak napja is. Így az új és az ősi ünnep együtt, egymással karöltve kitöltötte mind az egyházi szándékot, mind a nép hagyományait. Vallásossága mellett mindenki megélheti az ünnepek keresztényi, és ősi misztériumait is.

Ez az időszak, a mindenszentek és a halottak napja egy mély, de annál belsőségesebb, és igazi tartalommal teli ünnep. Halottainkra nem csak sajnálkozva lehet emlékezni. Felidézni a sok vidámságot, anekdotákat a családban. A vértanúk állhatatossága pedig példakép!

Végül pedig egy aktuális téma, ehhez az ünnephez. A tegnapi kilakoltatási megmozduláson elhangzott egy felkérés. Aki halottairól és a vértanúkról emlékezik meg, annak jusson eszébe, vagy gyújtson egy mécsest azokért az emberekért is, akik a mai, nyomorba taszító, kilakoltató, eladósító rendszer áldozatai, hajléktalanjai. Emlékezzünk azokra is, akiket a halálba, öngyilkosságba hajszolt a reménytelenség és a kilátástalanság. Ők ennek a rendszernek a halottai.

Kemény Gábor