Az unió saját tagállamait darabolhatja fel időhúzásként

Egy október eleji határozattal London megadta a jogosultságot Skóciának, hogy népszavazást tartson a függetlenedésről. A szavazók a következő kérdésre fognak választ adni: „Skócia az Egyesült Királyság része maradjon, vagy lépjen ki?”A népszavazást a bannockburni csata 700. évfordulóján tartják meg, amikor is a skótok döntő vereséget mértek az angolokra és kivívták függetlenségüket. David Mundell, az Egyesült Királyság Skóciáért felelős minisztere szerint a szavazás eredménye 2014 őszéig teljesül.

Skóciában a függetlenségről tartott népszavazás már évek óta a mindennapi politikai párbeszéd részét képezi, és a Skót Nemzeti Párt (a továbbiakban SNP) többször is adott be törvényjavaslatot az Egyesült Királyságtól való elszakadást javasolva. A SNP Írország és Izland gazdasági sikerére hivatkozva már 2008-ban meg akarta tartani a szavazást, ami akkor a kibontakozó pénzügyi válság miatt nem kapott kellő támogatást. A népszavazás tárgya 2011 májusában újra felmerült, miután a nacionalista párt megnyerte a választásokat és egypárti kormányt alakított. Alex Salmond, Skócia miniszterelnöke azonnal bejelentette, hogy népszavazást szándékoznak tartani az Angliától való függetlenedésről, majd 2012. május 25-én kampányt indított a választók meggyőzése érdekében.

A skót politikai párbeszédben egyébként is egyre erősebben jelen volt a függetlenség kérdése, aminek újabb lendületet adott, hogy miután népszavazást tartottak a skót parlament hatalmának visszaállításáról, a többség abszolút többséget szavazott meg a SNP-nak. Ha a következő szavazás is hasonló eredménnyel zárul, Skócia, miután 300 évig az Egyesült Királyság része volt, 2016-ra újra független állammá válik.

Ráadásul eleinte a belső okok (olaj és gáz) a külső gátló hatásokkal (2008-as gazdasági válság) együttesen akadályozták a népszavazás megtartását – félő volt ugyanis, hogy a válságpánik miatt a lakosság többsége sem támogatná az elszakadást. Később a nacionalisták propagandájának egyik fő elemévé vált annak hangsúlyozása, hogy a kisebb államok könnyebben kezelik a válsághelyzeteket. Jelenleg mind a politikai, mind a gazdasági viszonyok az elszakadás pártjára állítják a skót lakosság többségét.

Politikai viszonyok. Évekre visszamenőleg elemezni lehetne a skót lakosság körében végzett közvélemény-kutatások eredményeit, többnyire mind azt igazolja, hogy a skótok többsége elégedetlen London külpolitikájával, ellenzi az iraki és afganisztáni katonai beavatkozásban való részvételt, és a többség egyetért abban, hogy a keleti országok belügyeibe való beavatkozás Skóciát a terrorizmus lehetséges célpontjává teszi. A felmérések szerint a skót lakosság nagy többsége ellenzi az általuk még mindig túl magasnak tartott védelmi kiadásokat (amit a kormány egyébként pénz hiányában rendszeresen csökkent) és a nukleáris csapásmérő erőre kiadott hatalmas összegeket is fölösleges kiadásnak tartja, amit az ország nem engedhetne meg magának. Emiatt a nacionalisták részei akarnak maradni az Európai Uniónak, viszont ki akarnak lépni a NATO-ból, és el akarják távolítani a NATO összes, Skóciába telepített fegyverrendszerét (taktikai atomfegyverek, atom-tengeralattjárók).

Gazdasági tényezők. Azon kívül, hogy a skótok többsége nagy hasznot remél a skót whiskey exportjából és félnek a fiatal, képzett munkaerő Angliába vándorlásától (mivel a skót lakosság bár lassú ütemben, de egyre fogy), az elszakadás mögötti elsődleges gazdasági ok az Északi-tengeren található hatalmas, kiaknázatlan olaj- és gázkészlet. A Skócia felségvizeihez tartozó olaj- és földgázforrások az Európai Unió leggazdagabb készletei közé tartoznak. Skócia függetlenedése így drámaian meg fogja változtatni a gazdasági helyzetet, mivel a térségben lévő, kitermelés alatt lévő erőforrások (évente 20 milliárd dollár értékben) egyenesen Londonhoz jutnak. Így az sem véletlen, hogy a „Skócia olaja” vált a nacionalista párt egyik jelszavává. A skót gazdasági szakértők szerint az olajforrások visszaszerzésével a skót GDP 10%-ának megfelelő mértékű erőforráshoz jutnak, ami lehetővé teszi majd, hogy a skót gazdaság gyorsan fejlődésnek induljon.

Az utóbbi hónapokban végzett társadalomkutatások eredményei szerint azok száma, akik az Egyesült Királyság része akarnak maradni, és akik határozottan el akarnak szakadni, egyaránt 40-40%, viszont azon nyomban a lakosság kétharmada támogatná a függetlenedési törekvést, ha elég esélyt lát arra, hogy a megélhetési körülmények az elszakadást követően egy kicsit is javulnak. Emiatt fektetett nagy hangsúlyt a nacionalista párt az olajtartalékok skót tulajdonba vételére.

Az angolok véleménye a kérdés kapcsán közel sem egyértelmű. A brit lakosság egy része rossz dolognak tartja az elszakadási törekvést, ami az Egyesült Királyság összeomlásához vezetne, vagyis szerintük az elkövetkező években mint állam, megszűnne létezni. Ennek a véleménynek már több hivatalos tisztviselő is hangot adott. December 21-én Gus O’Donell, a kabinet főtitkára a Daily Telegraphnak adott interjújában kijelentette, hogy „az elkövetkező néhány évben főként olyan kihívásokkal kell majd szembenéznünk, mint például a királyság egyben tartása”.

Márpedig minden okuk megvan a pesszimizmusra. Vannak elszakadási törekvések Észak Írországban, Wales-ben, ráadásul több kis sziget is autonómiát akar, mint például Cornwall, mely ónban gazdag terület és elszakadása komoly bevételkiesést okozhat. Elsőként a költségvetés omlana össze, mivel az Egyesült Királyság külső adóssága több mint 9,8 billió dollár, ami a világ második legnagyobb adósságállománya. A brit állam adóssága a görög állam adósságának 18-szorosa, és nemrég meghaladta a GDP 435%-át. A költségvetési hiány 42 milliárd dollár, emiatt már kénytelen voltak elvonni a védelmi kiadásokból. Ha a kiadáscsökkentések ebben az ütemben folytatódnak, a brit hadsereg 2020-ra megszűnik létezni. A munkanélküliség 8%, az infrastruktúra nagy része külföldi tulajdonban van (India, Kína), és lassan olyan vállalatok tűnnek el az országból, melyek korábban még az ország jelképei voltak (az autóipar leépül).

A közvélemény-kutatások szerint több angol támogatja a skót elszakadási törekvést, mint ahányan ellenzik (körülbelül 40% határozottan támogatja, 30% határozottan ellenzi), ráadásul a britek többsége úgy gondolja, hogy az elszakadás jó hatással lenne a gazdaságra, mivel a központi kormány túl sokat költ a skótok problémáira. Skócia 1707-ben a jövedelmezőbb gazdaság miatt akart csatlakozni az Egyesült Királysághoz, hogy hozzáférhessen a brit birodalom kolóniáinak valamennyi piacához. Ma Skócia az Egyesült Királyságon belül autonóm(nak mondott) terület, független egyházzal, parlamenttel és jogi rendszerrel, ami lehetővé teszi egy kiterjedt szociális rendszer üzemeltetését is. A skót egyetemek látogatása helyi lakosoknak ingyenes, miközben egy angol diáknak évente 9000 fontot kell fizetnie. Gyakorlatilag Skócia többet költ évente a szociális kiadásokra, mint Anglia, és az angolok többsége úgy gondolja, hogy ezek az összegek egyenesen az ő pénztárcájából vannak elvonva, ugyanis a kiadásokat abból a központi brit költségvetésből fedezik, ahova az adófizetők pénze is jut.

Ugyanakkor, ha Skócia elnyeri a független állam státuszt, továbbra is II. Erzsébet brit királynő lenne az államfő (ahogy más, a gazdasági közösséghez tartozó államok, pl. Ausztrália vagy Kanada esetében is). Az elszakadási küzdelem „vezetői” rendre azt hangsúlyozzák, hogy az elszakadás nem az Egyesült Királysággal való végleges szakítást jelenti. Továbbra is több közös pont maradna, de a skótok politikai és gazdasági téren hivatalosan is saját döntéseket hoznának. A szeparatisták szerint London továbbra is számos jogosultságot megtarthatna, ugyanis a teljes gazdasági különválás csak hosszú folyamat eredményeként valósulhat meg.

Mivel a skót függetlenedési törekvések élén nem egy valós, csupán egy amolyan „fél-függetlenséget” akaró szerveződés áll, ezért azzal a kérdéssel kell majd először megbirkózniuk, hogy Skócia hogyan akarja fizetni Londonnak a fennálló tartozásokat (287 milliárd dollár). Egyelőre még az sem egyértelmű, hogy az országban működő vállalatok hazai, vagy nemzetközi jellegűek lesznek, hogyan alakul majd az adórendszer, vagy hogy milyen pénznemet kívánnak használni – ugyanis elképzelhető, hogy Skócia mivel továbbra is az Európai Unió része akar maradni, áttér az euró használatára. A skót olajmezők függetlenítése más kérdéseket is felvet, ugyanis azok korábban Norvégia részét képezték, és emiatt felszínre kerülhetnek olyan ellentétek, melyet a függetlenedést támogató erők mindkét ország ellen ki tudnak majd használni.

Mindezeket figyelembe véve kijelenthetjük, hogy az Egyesült Királyság területi és gazdasági egységének felbomlása valószínűsíthető a közeljövőben, amiből az Európai Unió előnyt próbál majd kovácsolni (inkább feláldoznak egy tagállamot, hogy egy újabb terület térjen át az euró használatára). Nincs kizárva, hogy az Európai Unió több térségében is hasonló jelenségeket fognak előidézni, és az ellentétek kiújítása mentén az unió több tagállamának feldarabolása is elképzelhető annál fogva, hogy a feszültség szításával nyert új piacok segítségével Brüsszel enyhíteni tudja a kiújuló gazdasági problémákat. Amire a hatalmi elitnek most szüksége van, az az időhúzás, és a demokratikus úton elért fél-eredményekkel új energiákat próbálnak majd felszabadítani az unió egészben tartására.

Molnár István - Hídfő.net