A NATO technológiai újításai Oroszországot fenyegetik

Nyílt titok, hogy a globális katonai kiadások és a katonai erő egyre nagyobb hányada összpontosul Ázsiába. Az ázsiai országok katonai erőt kovácsolnak a hidegháború utáni gazdasági növekedésből, miközben mind modernebb és céltudatosabb katonai gépezeteket alakítanak ki. A haditengerészet terén intézett nagyarányú állami befektetések szintén általános jelenséggé váltak. A legmodernebb, úttörő jellegű technológiák szinte kizárólag a térség valamely országából származnak, és bár Japán továbbra is elegendőnek tartja az 1%-os kiadást, ez még így is hatalmas összeg, figyelembe véve a japán gazdaság kiterjedt voltát. A térségben történő technológiai áttörések pedig nem állnak meg Ázsia határainál, mind globális hatásúak és forradalmasítják a modern hadviselést. November 4-én Japán védelmi minisztériuma bejelentette, hogy jelenleg egy olyan drón tervezéséhez fogtak hozzá, melyet infravörös érzékelőkkel szerelnek fel, hogy az alkalmas legyen az alacsony röppályájú rakéták észlelésére és így egy esetleges észak-koreai atomtámadás elhárítására. Az új drónnal egyben ellensúlyozni akarják a kínai fegyverrendszerek rohamos fejlődését is. Yomiuri Shimbun szerint a minisztérium a következő négy évre 3 milliárd jent (372 millió dolllár) hívott le a drón fejlesztésére, ami 2020-ban kerülhet majd rendszeresítésre. Ez már decemberben jókora lyukat hagyna a japán költségvetésben, de Tajvan és Dél-Korea már érdeklődéssel figyeli a projekt haladását, amivel a későbbi export esetén a japán kormány komoly bevételekhez juthat.

Mivel Japán az USA érdekszférájába tartozik és a két ország közt együttműködés van érvényben a rakétavédelmi technológiák terén, Japán minden új fejlesztést köteles megosztani az Egyesült Államokkal. Így a japán fejlesztéseknek köszönhetően az Egyesült Államok nemsokára olyan új fegyverrendszereket rendszeresíthet, melyek fokozottan alkalmasak az orosz ballisztikus rakéták elfogására. Így az Oroszország amerikai rakétarendszerekkel való bekerítéséből adódó konfliktus összetettebbé válik, mint eddig valaha.

Új fegyverrendszerek

2012 áprilisában Észak-Korea tesztelt egy új fegyvert, ami a hivatalos bejelentés szerint ballisztikus rakéta volt. Japán földi radarjai és az amerikai felderítő műholdakkal támogatott Aegis rombolók nem tudták befogni – a két ország együttes elfogó rendszerei elégtelennek bizonyultak az észak-koreai rakétával szemben. Ennek valódi oka az volt, hogy a rakéta nem ment elég magasra ahhoz, hogy a ma rendszeresített eszközökkel érzékelhető legyen. Talán az észak-koreai hadseregnek nem is volt célja egy magas röppályán haladó ballisztikus rakéta tesztelése – épp ellenkezőleg, azt akarták felmérni, milyen magasságban kell haladnia a rakétának ahhoz, hogy a nyugati rendszerek azt képtelenek legyenek befogni. Erre utalhat az a tény, hogy a „sikertelennek” mondott tesztet követően Japán azonnal az alacsony röppályán haladó ballisztikus rakéta elfogására is alkalmas eszközök fejlesztésébe kezdett. Tokió felismerte, hogy egy ilyen támadás ellen az ország gyakorlatilag teljesen védtelen. Azt követően a kormány kiterjedt kutatóprogramba kezdett, hogy a lehető leginkább költséghatékony módon, infravörös érzékelőkkel felszerelt drónokkal ellensúlyozza az alacsony röppályán haladó ballisztikus- és cirkálórakéták jelentette problémát. A következményekről nem sokat tudni – gyakorlatilag csak néhány rövid jelentés volt olvasható a médiában, az is csak novemberben. Névtelen japán források szerint befejeződött egy új típusú UAV fejlesztése, ami 13500 méteres magasságig bevethető, a következő pénzügyi (negyed)évben nyilvánosan be lesz mutatva, 2020-ban pedig rendszeresítve. Itt nem árt megemlíteni, éppen ez az az év, mikor is a NATO reform teljes mértékben érvénybe lép és az Aegis rendszer interkontinentális kapacitása teljes hatásfokú lesz. A rendszer elsődleges feladata az lesz, hogy a rakéta indításokat jóval korábban jelezze, mint az a földi telepítésű radarokkal lehetséges lenne. Tehát az amerikaiakkal közös rendszer lehetővé tenné Japán számára, hogy észlelje a fellőtt ballisztikus rakétát abban a szakaszban, amikor az még lelőhető. Várható, hogy a kifejlesztett japán drón a rendszeresítése előtt még modernizálásra kerül és rohamléptékben felszerelik szintén új fejlesztésű levegő-levegő rakétákkal. Mivel ezekhez a gépekhez pilóta már nem szükséges, a nap 24 órájából 22-t a levegőben tudnak tölteni és elfogni minden, alacsony röppályán haladó rakétát a japán vizek felett, ami az Egyesült Államok műholdjaival és az Aegis rendszerrel szinte lehetetlen vállalkozás lenne. A védelmi minisztérium szerint az új típusú drónoknak még egy feladata lesz: légi felderítés a tengerészgyalogság számára és folyamatosan figyelemmel fogják kísérni a kínai haditengerészet mozgásait a Kelet-Kínai-tengeren.

Nem kell katonai szakértőnek ahhoz, hogy belássuk, mekkora előnyt jelent egy ellenséges rakéta célba vétele már közvetlen annak indításakor. Nem csak a manőverező képesség hiánya miatt jelent ez előnyt Japán és az Egyesült Államok számára, hanem mert a rakéta erős infravörös jeleit egyszerű nyomon követni. Mivel a kilövést követően a rakéta jóval lassabban halad, mint a becsapódás előtti pillanatokban, így a fizikai megsemmisítés felfelé haladó pályán még jóval egyszerűbb. Emiatt jelent hatalmas problémát Oroszország számára a NATO európai rakétapajzsa. A légi felderítés jóval hamarabb észleli a kilőtt rakétát, mint a földi telepítésű radarok, így a rakéta elfogása még az ellenséges területen okoz pusztítást.

Az Egyesült Államok szintén fejlesztéseket végez ebben a viszonylatban, főként a General Atomics MQ-9 Raper drónjába építhető érzékelők terén. A Missile Defense Agency igazgatója, Patrick O’Reilly elmondása szerint a ballisztikus rakéta elfogása már 965 kilométerről sikeres lehet, emiatt nagy hangsúlyt fektetnek nem csak az UAV érzékelőinek fejlesztésére, de a repülési sebességére is. Így az UAV még az ellenséges ország területe fölött tudja megsemmisíteni a fellőtt ballisztikus rakétát. Az érzékelhetőségi távolságot jelentősen csökkenti, ha műholdat is bevonnak a felderítésbe, így az Egyesült Államok rakétavédelme jelenleg erre épül – könnyebb elfogni a rakétát rögtön az indítást követően, mikor még lassabb és tisztább célpontot jelent. Emiatt a ballisztikus rakéták fejlesztése terén egyfajta fegyverkezési verseny bontakozott ki. A fegyvertervezők nagyobb teljesítményű gyorsítókat terveznek és igyekeznek kisebb, könnyebb rakétákba építeni, hogy az elfogás a kilövés utáni pillanatokban is minél nehezebb művelet legyen. A gyorsaság elsődleges tényező, minimum 5km/s gyorsítóra van szükség ahhoz, hogy a nehezebb ballisztikus rakétákat 560 kilométeren pályára állítsák. Szakértők szerint az érzékelők 19800 méter magasságból már 350 mérföldről észlelik a rakétakilövést.

Ezév októberében az USA védelmi cége, a Boeing sikeres tesztet hajtott végre egy új típusú drónnal a Counter-electronics High-powered Advanced Missile Project (CHAMP) keretén belül. A drón olyan mikrohullámú fegyverzettel van felszerelve, ami a célpont eszköz elektronikáját kiégeti, és így lehetetlenné teszi annak irányítását. Ez a fegyver minden, az útjába kerülő elektronikát megsemmisít. A teszt során a drón először két épületet vett célba, és a fegyverrendszer valamennyi, az épületen belül található elektronikus eszközt működésképtelenné tett, beleértve személyi számítógépeket, kamerákat, kórházi készülékeket és a légiirányítás számítógépeit. A drón fegyverrendszere minden, a célpont épületben lévő elektronikát működésképtelenné tett (fizikai megsemmisítés nélkül), beleértve azt a kamerát is, aminek a tesztlövést kellett volna rögzítenie. Ez a technológia azt jelenti, hogy a modern hadviselés történetében is egy új korszak kezdődött. Keith Colema, a CHAP program igazgatója szerint az Egyesült Államok rendszeresíti a technológiát, melyet elsősorban arra fognak használni, hogy a célpont területen a fontosabb adat-csomópontokat és koordinációs központokat megsemmisítsék, mielőtt az első csapatok és a légi támogatás megérkezne. Ezek a drónok az úgynevezett „nem-halálos” fegyverek kategóriájába tartoznak, amivel az ellenség technológiai bázisát igyekszenek csökkenteni. Szó szerint nem említette, hogy a fegyverrendszer célja a ballisztikus rakéták kilövésének megakadályozása az irányító központok kiütésével, de egyértelmű, hogy ez az amerikai katonai vezetés nagy álma - semlegesíteni az orosz rakétavédelmet.

Arról nem is beszélve, hogy a mai társadalomban ez a bizonyos „nem-halálos” fegyver könnyűszerrel okozhat tömeges haláleseteket – utasszállító gépek lezuhanása, a vízellátás irányításának megsemmisítése, vagy egy elektronikusan vezérelt duzzasztógát működésképtelenné tétele okozhat tömeges haláleseteket egy NATO beavatkozás esetén. A NATO eddigi háborúi pedig rendre azt mutatják, hogy a fegyverrendszernek legalább annyi civil, mint katonai célpontja lesz.

Oroszország válasza a növekvő fenyegetésre

Közvetlen az amerikai elnökválasztások eredményeinek kitudódásait követően Vlagyimir Putyin üdvözletét küldte az USA újraválasztott elnökének és a következő évre – egyelőre ismeretlen időpont - meghívta Obamát Oroszországba, hogy az orosz-amerikai kétoldalú kapcsolatokat rendezzék. Oroszország és az Egyesült Államok viszonya a felszínen ellentmondásos, mert miközben a diplomácia szintjén igyekeznek kerülni az ellenséges hangsúlyt, Oroszország nem titkolhatja, hogy közvetlen fenyegetésnek tartja az Egyesült Államok Európába telepített rakétarendszerét. Moszkva számára egyértelmű, hogy a rakétavédelmi rendszer nem Irán ellen irányult, és nyílt titok, hogy a Kelet-Európába telepített rakéták kapacitása nem elég ahhoz, hogy Iránt elérjék – viszont Oroszországban található célpontok megsemmisítésére alkalmasak. Obama még korábban, a Dimitrij Medvegyevvel tartott megbeszélésén (mikor bekapcsolva maradt a mikrofon) kijelentette, hogy újraválasztását követően majd rugalmasabb lesz ezen a téren. Most, Obama újraválasztását követően Dimitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes egy Moszkvában tartott nemzetközi konferencián próbálta emlékeztetni az amerikai elnököt korábbi ígéretére. Mivel a válasz elmaradt, Rogozin kénytelen volt jelezni, hogy Oroszország gyors és kemény csapást fog mérni, ha az Aegis rendszerek közül akár egy is megközelíti az ország partvidékét. A miniszterelnök-helyettes később azt is kijelentette, hogy Obama újraválasztását követően fennáll a veszélye az orosz-amerikai viszony destabilizálódásának, így elég valószínű, hogy az amerikaiak ígérete csak egy újabb hazugság volt, és a cionista vezetés egyetlen politikusnak sem engedi, hogy az Oroszország bekerítésére irányuló manővert – akár időlegesen is – megszakítsa. A külügyminiszter-helyettes nem sokkal ezután felszólította az Egyesült Államokat, hogy távolítsák el az amerikai rakétavédelmi rendszer elemeit Kelet-Európából, valamint követelte, hogy az Egyesült Államok szolgáltasson biztosítékot arra vonatkozóan, hogy az Európai Unió és Japán területén telepített fegyverrendszerei nem Oroszország ellen irányulnak. Moszkva egyben ettől tette függővé a nukleáris csapásmérő erők csökkentését, vagy további bővítését is.

A közeljövőben elválik, hogy az Egyesült Államok, Japán és a cionista befolyás alatt lévő országok fegyverrendszerei mennyire kerülnek közel az orosz határokhoz – hogy mennyire lesz bátorságuk tovább feszíteni a húrt. De nincsenek kétségeink afelől, hogy az újonnan kifejlesztett technológiák is az orosz határ mentén lesznek legelőször rendszeresítve, mikor Oroszország körbevétele a végső stádiumába ér.

Molnár István - Hídfő.net