Az inkvizíció pro és kontra

Manapság a nemzetiszocializmus után a legnegatívabbnak beállított szerveződés az egykori inkvizíciót létrehozó és működtető egyházszervezet volt, és az azt átható szellemiség. Ezt a kérdéskört azért érdemes megvizsgálni, mert ha a mai liberális világban valamit olyannyira negatívnak akarnak beállítani, akkor az szinte biztosan pozitív, illetve tartalmaz erősen pozitívnak minősíthető jegyeket.

Az inkvizíciót, az egyházi törvényszéket általában vérszomjas és őrült papok gyülekezetének szokták beállítani, akik ok nélkül, vádaskodva és rosszindulatúan üldöznek ma ártatlannak nyilvánított személyeket. A haladás, a tudomány ellenségének akarják beállítani őket, akik babonás hiedelmektől hajtva védtelen embereket gyilkoltatnak meg. De vajon valóban ez-e a helyzet?

A felvilágosodás és a kommunizmus idején a materializmust hirdető liberálisok szerint nem voltak boszorkányok, nem volt varázslás és természetfeletti, így az őket gyilkoló papok eleve csak hibás döntést hozhattak, és a halálos ítéleteket elszenvedők csakis áldozatok lehettek. Hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy az ember belássa, hogy éppen az ilyen álláspontot hirdetők nyitják meg az utat a boszorkányság és a varázslás előtt. Egyetlen boszorkány is elég ahhoz, hogy a felkészületlen emberekből, akár a legnagyobb harcosokból is szó szerint hülyét csináljon, és megnyissa az utat a démonok pusztítása előtt. Azt pedig, hogy a szabadkőművesség és a sátánista szervezetek (mint a scientológia, de lehet nyíltan sátánista is) milyen könnyen tud jogvédő szervezetek álarca mögé bújni és magukat az igazság bajnokának beállítva egy ország felosztását megszervezni, szintén ismeretes. Ezt tette ugyanis a Galileo nagypáholy Magyarországgal, a trianoni felosztást az ő szabadkőműves tevékenységüknek köszönhetjük. A bolsevik zsidóterror kialakulásában szintén a szabadkőművesség kiépüléséhez, szervezeti felépüléséhez hasonló jelenség figyelhető meg, azaz a zsidó beszivárgás, bomlasztás, szervezkedés és hatalomátvétel jellegzetességei. No hát az inkvizíció pont az ilyen társadalmat, államot és egyházat veszélyeztető tevékenységek ellen lett létrehozva. Pontosan az egyébként védtelen emberek védelmében, azoknak érdekében, akiknek fogalmuk sincs a rájuk leselkedő veszélyekről. Az inkvizítorokat pontosan az a megvetés és félelem kísérte, mint egy jól működő államban a feladatát valóban ellátó rendőrt. Akit lehet hogy lenéztek vagy nem tartottak sokra, de ha ördögűzésre vagy egy sátánista szekta felszámolására került sor, akkor csak ő tudott helytállni. Másokat a démon megtévesztett, vagy egyszerűen széttépett, vagy a sátánisták varázslatai eltorzították az értelmét és rabszolga lett. Ahogy normális állam- és közrend esetén a rendőr is csak akkor jön, ha a veszély fenyeget és el kell azt hárítani, a kábítószer-terjesztőket és a rabszolgatartókat bandájukkal együtt fel kell számolni.

A bírálatokban viszont annyi igaz, hogy ha külön inkvizíciót kell létrehozni, akkor már baj van. Az apostol-királyok idején ugyanis nem kellettek inkvizítorok, mert az egész állami gépezet, a társadalom minden tagja tette a dolgát inkvizíció nélkül is. Ha egy boszorkánymester vagy egy cigány vajákos megjelent, a paphoz el sem jutott a híre, mert a parasztok vagy a helyi nemes emberei egyszerűen agyonverték. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy mindenki egy kicsit inkvizítor volt. Mi okozta tehát, hogy az apostol királyok után pár évszázaddal mégis létrehoztak egy ilyen egyházszervezeti nyomozó- és bíráló testületet? Főképpen az egyházi tanítások felhígulása, és az egyház tisztségviselőinek romló erkölcsisége, szellemisége. Mivel az egyházszervezet nem tudta a megfelelően a helyes szellemiséget továbbadni, így a társadalom egésze nem tudott már megfelelően működni, és a zsidó-szabadkőműves bomlasztás, a sátánista szekták teret nyertek, a közerkölcs romlott, és a középkori társadalom bomlásnak indult. A káros folyamatok felismerése egy ideig kiváltott egy ellenreakciót a keresztény világrendben, és az inkvizíció formájában hívta életre. Ekkor azonban az erkölcsi-szellemi síkon a csatát az egyházszervezetek és a nyugati társadalmak már majdhogynem elvesztették, és a kereszténység a szélesebb néprétegek előtt az erőszakosság és a beépülő zsidók túlkapásai miatt erősen hitelét vesztette. Egyenes út vezetett a vallásháborúkig, és a szabadkőműves-liberális forradalmakig.

Tanulva a történelemből viszont azt láthatjuk, hogy lehetséges a széles néprétegek szellemiségének olyan robbanásszerű megerősödése és kiteljesedése, amelyik nem hogy inkvizíciót hoz létre, hanem ezt a közbenső lépcsőfokot átugorva a társadalom széles néprétegeiben tudatosítja a helyes erkölcsi rendet, és az azt megsértők elleni fellépés módját. Iránban nincs inkvizíció, mert mindenki tudja, hogy mi a dolga, és hogy kiket kell kivégezni. A liberális-szabadkőműves vagy sátánista bomlasztás veszélye emiatt elenyésző. Hasonló a helyzet a világ több államában is - a magukat keresztény misszionáriusnak hazudó cionista ügynökök kivégzése, liberális jogvédők (bomlasztók), erkölcstelenséget, szexuális szabadosságot reklámozók és gyakorlók bebörtönzése, a sátánisták, démonidézők üldözése. Talán egyszer Európa ismét szellemileg eljut arra a szintre, hogy mindenki tisztán fogja látni, hogy hogyan és miért kell kitakarítani a szemetet az öreg kontinensről.

Tamási Attila - Hídfő.net