Új egyházi év, új szellemi tanév

Nemrég Krisztus Király Ünnepével véget ért egy egyházi év, és hamarosan, advent első vasárnapjával egy újabb kezdődik. Minden keresztény felekezet az egyházi év ideje alatt az Újszövetségből hétről hétre történetről történetre veszi át a kereszténység szent könyveinek részleteit, az evangéliumok kezdetétől végéig, kiegészítve ószövetségi vagy az apostolok cselekedeteinek, leveleinek olvasmányaival, fejezeteivel. A szent könyvek felolvasása minden keresztény ember számára fontos. A Kinyilatkoztatás legalább egy kis részének felolvasása nélkül elképzelhetetlen lenne, hogy egy szertartást Istentiszteletnek nevezzünk. Ezzel együtt meg is állapíthatjuk, hogy minden olyan rendezvény, vallásos elmélkedésre szánt bibliaóra, ahol az Újszövetség egy részletét felolvassák, egy kicsit Istentiszteletnek tekinthető. A szent helyek is Isten Igéjének hirdetése és a könyörgések által szentelőnek meg, és az emberek élete is ez által változik meg a helyes irányba. A Kinyilatkoztatás szellemi tartalma messze több, mint puszta betű és papír.

A szellemi világban világító lángoszlop, amelynek vezérlő és építő ereje messze felülmúlja a fizikai világ bármely tárgyi elemének valóságosságát, beszéljünk bár tárgyakról, vagyonokról, kincsekről, fegyverekről. Az ember életében, egyes élethelyzetekben erkölcsi-vallási kérdések sora merül fel, amelyekre csak a helyes válasz megadásával, a hit világosságában végbemenő döntéssel és az azt követő cselekvéssel tud az ember olyan választ adni, amely a saját és környezete életét is előrébb viszi, építi. Ilyen döntéshelyzetekben a rossz döntés és az abból megvalósuló helytelen cselekedetek viszont az ember életét veszélyeztethetik, akár teljesen tönkre is tehetik környezetével együtt. A testi kívánságok, a fizikai és szellemi világ kísértései ezeket a kérdéseket nem csak hogy elénk hozzák, de a döntésünket ki is kényszerítik. Emiatt létfontosságú, hogy az ember rendelkezzen azzal a hitbéli tisztánlátással, hogy helyesen tudjon dönteni, ha nem is minden kérdésben, de erkölcsi-vallási kérdésekben mindenképp, mert ez mindennek az alapja.

Az Ige világossága fontos ahhoz is, hogy az ember a bűnt a bűntől meg tudja különböztetni és a fontosat a lényegtelentől elválasztani. Az Ige minden egyes emberi bűnre és hibára előír megfelelő büntetést, vagy útmutatásként szolgál ahhoz hogy ezeket hogyan kell kezelni, kijavítani, megbánni és megtérni, esetleg büntetni. Ki itélhet és miért, mikor és ki nem ítélhet és miért nem ítélhet? Súlyos kérdések ezek, ahol elhamarkodott választ megfogalmazni súlyos hiba, ahol a tudatlanság nem mentség.

Mindezek miatt érthető, hogy az Újszövetség gyakori tanulmányozása elengedhetetlen lelki épülésünkhöz, előrejutásunkhoz. Az egyházi év minden vasárnapjára jut egy hosszabb-rövidebb igerész, hogy a templomba járó hívek a gyülekezeti közösségekben hallhassák és megismerhessék Isten Igéjét, akik pedig már ismerik, azok felelevenítsék azt és újra átgondolják.

Nehogy azt higyje valaki, hogy az Újszövetséget maradéktalanul ismeri. Érdemes több fordítást összevetni, a nagyobb gondolkodók (az elmúlt évszázadok püspökeinek, reformátorainak, de a szenteknek is) az írásait átolvasni, elgondolkodni rajtuk. Az ember lelki élete, ha van ilyen, egy örök visszatérés Istenhez, közeledés ahhoz a szent világhoz, amelyik leginkább a Kinyilatkoztatásokon keresztül nyilvánul meg. Ez a hitigazságok és igei összefüggések tisztán szellemi világa, Istenről és az Ő titkairól, akaratáról, irgalmáról és szeretetéről, de igazságosságáról és az Utolsó Ítélet bizonyosságáról és rettenetességéről is. Érdemes megfigyelni, ahogy az egyháztörténetben a hit tisztaságának változása hogyan előzi meg vagy követi az írott világi történelem, történetírás eseményeit. Megállapítható, hogy általános gazdasági-társadalmi fellendülés csak ott volt tapasztalható, ahol szellemi ébredés is lezajlott. Ahol ez nem volt jellemző, ott a társadalmi-gazdasági változások, háborúk, átmenetek időszaka mindig felemásra sikerült, vagy egyenesen romboló jellegűvé torzult. A rendszerváltozás utáni időszak a magyarság számára a szellemi ébredés hiányában a teljes szellemi romlás korává vált, és a materialista szemléletet egy jóval rosszabb, babonás, okkult szemléletmódot népszerűsítő, liberális vallásosságú szemlélet váltotta fel. Ügynök-püspökökkel nem egyházépítés, hanem annak maradványainak a végső megsemmisítése zajlott le a liberális demokráciában, ahol a rombolást kizárólag a romboló és hazug, sátáni szellemiség végezte.

Kétezer éve az első advent előtt a talmudi tanítások Izraelt ugyan így rombolták és pusztították, és a zsidót olyanná torzították, amilyennek ma is ismerjük. Erkölcstelenné, fösvénnyé, gyűlölködővé. Krisztus megjelenése a mindent eltorzító, szellemiséget és az embert is megrontó erők elleni harc kezdetét jelentette. Krisztus a fent is vázolt szellemi utat tisztította meg, máshol pedig új utakat nyitott a mennyei világhoz, hogy a szellem világában a kereső ember vissza tudjon találni Istenhez. Hogy jól és helyesen tudjon dönteni.

Vannak felekezetek, ahol a vasárnapi mise elmulasztása halálos véteknek számít, és az egyházi tanítások szerint üdvösség elvesztésével fenyeget, hiszen az ember kiesik a kegyelmi állapotból, amelyet megtérésekor, megkeresztelésekor és bűnbánatakor elért. Emiatt a mise elmulasztásának vétkéből ugyanúgy meg kell térni, mint az emberölés bűnéből. Ez a szigorú szemléletmód évszázadokon keresztül biztosította a keresztény közösségek egységét és tisztaságát, és csak a mai kor liberalizmusa miatt tűnik ez a szokás vagy szemléletmód elavultnak. Egyben ez is a mai papi vezetés vétkeire hívja fel a figyelmet: ha a mulasztás ilyen súlyos, vajon mi a büntetése a tömegeket félrevezető, becsapó püspököknek? Mi a büntetése azoknak, akik nem az Isten Igéjének világossága alapján és annak birtokában döntenek?

Bármi is történjen az ember életében, az egyházi ünnepek szerepe visszaterelni minden problémát a hit területére, hogy a hitben elmélyedő ember tanuljon és válaszokat találjon. Az Ige, és csakis az Ige alapján.

Tamási Attila - Hídfő.net