Visszafordulás - Eurázsiai Unió

A 2011-es év kétségtelenül a Nyugat éve volt. A líbiai sikeres incidens, és más nyugati érdekeltségű beavatkozás az arab térségben és a Kaukázusban voltaképpen sikeresnek mondható, miközben a Kelet és legfőképpen Oroszország a saját belső ügyeivel, és a választási előkészületekkel volt elfoglalva. A 2012-es év már nem annyira volt sikeres a Nyugat számára. Lassan ugyan áttörést erőszakolnak ki Szíriában, ahol az elmúlt hónapban több nagyobb sikert tudott a lázadó társaság felmutatni. Vagyis elérkezett az a fordulópont, ami Líbia esetében is észrevehető volt, most már a Nyugat elit egységei ténykednek lázadó színekben. A végeredmény még kiszámíthatatlan, és ez a bizonytalansági tényező inkább aggaszthatja, mint elégedettséggel töltheti el a rendszerdöntők támogatóit. Olyan akciók történnek, melyekhez a lázadók eszközei, információi túl szegényesek. Eljött az a pillanat, mikor már nem kell takargatni a nyugati elitalakulatok jelenlétét, és már nyugodtan hajtanak végre feladatokat. Ez éppen úgy, ahogy Líbia esetében is pontosan megjelölhető volt, úgy most Szíria esetében is valószínűleg fordulópontot fog jelenteni, és ezzel a szíriai rendszer minden bizonnyal a végső időszakába lépett.

Eközben mégis kijelenthetjük, hogy ez az év nem a Nyugat éve. A keleti tömbben ugyanis olyan folyamatok zajlanak, melyek alapvetően borítják a jövő nyugati elképzeléseit. Ahogy Lukasenko, Fehéroroszország elnöke kijelentette, vegyék tudomásul, hogy egy szovjetuniós visszarendeződés kezdődött el. Ez persze nem jelenti a szó klasszikus értelmében vett kommunista visszarendeződést - habár még komoly beleszólásuk lesz a dolgokba - hanem a határvidékek, és az államközi rendszerek visszarendeződését jelenti. Az Oroszország vezetésével megalakuló Eurázsiai Unió mindenképpen működőképes alternatíva valamennyi tagjelölt számára. Az utóbbi időben a Nyugat egyre több tanulmányt termel ki Oroszország sorsáról. Mármint arról a sorsról, amerre ők terelni szeretnék. A legalapvetőbb nyugati felfogás, hogy Oroszországnak választania kell, hogy csatlakozik a kínai vezetésű keleti tömbhöz, vagy nyersanyagai olcsó kiárusításával a nyugati világhoz. Az elsőben komoly vezető szerepe lehet a keleti régióban, de elszakad teljesen a Nyugattól, a másikban pedig részt kaphat a nyugati világban, de ehhez nyersanyagait a Nyugat kezébe kell adnia. Ez az elképzelés azért hibás, mert abból indul ki, hogy a Nyugat egy stabil hatalom, ami sordöntő Oroszország sorsát illetően.

Az orosz elképzelések azonban messzemenőkig más eszmerendszer alapján működnek (Russian Imperium), és magasan felülírják a nyugati elképzeléseket. A történet lényege, hogy most 2012-ben láthatóvá vált, hogy az orosz elképzelések megalapozottabbak és kivitelezhetőbbek, főleg abban a tekintetben, hogy Moszkvának megvan az elegendő gazdasági és katonai ereje érdekei kifejezéséhez, és a környező országok együttműködési szándékainak megszerzéséhez. Az új orosz koreszme, az Eurázsiai Unió elképzelése egyre közelebb kerül a megvalósuláshoz. Az elképzelések alakulásával párhuzamosan pedig a Nyugat omlik össze, az USA hatalmas belső problémákkal küzd olyannyira, hogy maga az Egyesült Államok felbomlása is látható közelségbe került. Az elmúlt időszakban történt felbomlást jelző események felgyorsultak, melyekről a cionista média nagyon mélyen hallgat, még az USA-n belül is. Ettől azonban a folyamatok megmaradnak. Annak idején a Panarin professzor által felvázolt népesség szerinti szétesés ugyan sok mindenben máshogy alakul, de alakul. Az Egyesült Államok fehér lakossága kezdi felfogni, hogy nem lesz soha többé fehér elnökük. Ez pedig egyértelműen azt jelenti, hogy megkezdődik az USA feltagozódása, mert a szellemi vezetés, a mérnökök, kutatók, fejlesztők, mezőgazdászok 99%-a most is fehér ember. Az USA képtelen volt megfogalmazni és megtartani azt a fajta nacionalizmust, amely nagyrészt patriotizmus, és kisebb részben tartalmaz nacionalista elemeket, de csak olyan mértékben, amely a nemzet fenntartásához szükséges. Egy ilyen egészséges patriotizmus fenntartásához nagyon éles eszű és jó képességű vezetők kellenek, melyekkel az USA nem rendelkezett. Így fenntartható lett volna egy egészséges népességeloszlás, amely akár évezredeken keresztül is fenntartható. A cionista világhatalom csak az elkorcsosult nemzeteken képes uralkodni, így teljesen érthető volt a folyamat, amely ott lezajlott. Az USA kezd ébredni, de nagyon későn. Ott a folyamatok nem tudnak már lezajlani békés úton. Ezzel szemben Oroszországban ezt a fajta gondolatot sikerült megfogalmazni, életre hívni, és a most éledező Nemzetek Európája Eurázsiai Unió néven fog feltámadni. Az orosz elképzelés még jobb alapjaiban véve, mert a nemzetállamok egységesítését nem csak Európára, hanem a keleti államokra is kiterjeszti.

Az orosz birodalmi gondolat alapvető irányzatai

Erkölcsi alapú legfelső vezetés, melynek kifejeződése a cári birodalmi gondolkodás modern megfelelője - Isteni államfőség.
Erkölcsi alapú államvezetés, melynek kifejeződése a nemzeti hagyományokra támaszkodó államszervezés - Isteni államszervezés
Erkölcsi alapú társadalom, melynek kifejezője az orosz világban az ortodox egyházra való támaszkodás, mint az erkölcs közvetítőjére a társadalom felé - isteni társadalmi gondolkodás.

Az oroszok részéről az államvezetésben - mivel sok etnikumú ország – a nemzeti gondolkodás alapvetően egy hazafias életfelfogásban jelenik meg, melyet a kirekesztést mellőzve mégis egy erős orosz nemzeti gondolkodás hat át. Ez a fajta vezetés alapvetően már a konnacionalista gondolkodást jeleníti meg az orosz vezetésben úgy, hogy azt sem megfogalmazni, sem definiálni nem kell. Érthető tehát, hogy az oroszok a "orosz nemzeti" népességet kívánják létszámában növelni, és nem a lakosságot. Ez a gondolkodás jelenik meg az Eurázsiai Unióban a kommunizmus helyett, amelyre egyre több ország adja áldását. Volt Kaszpi-Tengeri Egyezmény, Vámunió, FÁK, és megannyi előkészítő kezdemény, de lassan nevén fog neveződni újra a nagy keleti birodalom. Erre az átrendeződésre utalt Lukasenko, mint szovjet visszarendeződésre. Ám idővel ez sokkal nagyobb léptékű lesz.

Ezzel a gondolkodással átitatott államforma a cionizmus legnagyobb veszélye és ellensége. Ugyanis a cionizmus ameddig Izraelre korlátozódna, mondhatnánk, hogy a zsidók belügye, illetve az arab világ ügye. Ellenben a cionizmus kérdése nem belügy, hanem igenis közügy, mert a cionizmus célkitűzése a talmudi álmok valóra válása, a világbirodalom, melyet a kiválasztottak irányítanak. Ezért jelenleg a legnagyobb veszélyt rájuk az orosz vezetés, mint kisugárzó államképlet jelenti (a világosság egy tornya).

Miért oly veszélyes az orosz elgondolás? Mert az orosz vezetés nem rátelepszik a szövetséges államokra, hanem a római birodalomhoz hasonlatosan át és egységbe szervezi úgy, hogy közben a saját gondolkodását sugározza rá. Egy ilyen "megvilágításba" került ország az orosz példát követve gyorsan hozza meg az erkölcsi törvényeket, karolja fel az anyanemzetet, és menti, óvja, felvirágozza az ország ősnemzetét. Moszkva már rájött arra, hogy egy így felvirágoztatott szövetséges nemzet sokkal nagyobb erő, mint egy elfoglalt csatlós állam. Abban az esetben, ha egy országot nem sikerül nemzetiségében megtörni, a cionista vezetés nem tudja irányítani - ahogy azt feljebb is írtuk - mert az a fajta vezetés csak elkorcsosult, hibás, leépült nemzeteket képes uralma alatt tartani. Egy nemzetiségében erős, büszke, arra vigyázó népesség nem tűri el a feje fölött, hogy "idegenek" irányítsák. Ez a jövő konnacionalista szövetségi rendszere. Ez az orosz új birodalmi gondolkodás életveszélyes a cionista törekvésekre, ezért kimondatlanul is a legnagyobb ellensége a Nyugatnak.

Az elmúlt évekből nyugodt szívvel állíthatunk szembe erkölcsi tényeket az orosz és a nyugati gondolkodásmód között.
- Míg az oroszok rendre betiltják a buzirendezvényeket, a nyugat egyre több ilyet szervez, és egyre újabb formákban jelenik meg ennek propagálása.
- Az orosz államban büntetik a buziság megjelenését, mint erkölcsileg romboló magatartást (Madonna „énekesnőt” 300 millió rubelre perelték be az oroszországi koncertjén tanúsított buzireklámozó magatartása miatt) eközben nyugaton már nem csak házasodhatnak, gyereket vállalhatnak, hanem még komoly adókedvezményt is kapnak a buzi házasok.

Oroszország ragaszkodik a történelmi egyházak hagyományaihoz, és letör minden sötét eszmeiségű nyugati beszűrődést (például betiltották a szcientológiát), nyugaton már szabadon gyakorolható a sátánizmus, sőt már a hadseregben is engedélyezték a sátánista szertartások megtartását.

Míg Oroszország a fejlett országok egyetlen országa, amelyben a nemzeti lakosság száma nőtt, a nyugati fehér világban az őslakosság számaránya folyamatosan csökken, és a beáramló, rátelepedő népességé növekszik. A Kreml már olyan elképzelésekkel is előállt, hogy Oroszország fehér - nemzeti lakosságának számát megduplázza 2050-re közel 200 millióra. Így szolgálja az orosz gondolkodás a nemzetet a nyugati a cionista elképzelésekkel szemben.

Oroszországban az ipari létesítmények vezetősége ellen, amennyiben nemzet vagy népellenes tettet követ el, az államvezetés eljárást indít és meg is bünteti (még akkor is, ha magántulajdonú a gyár), a nyugati világ csak a cionista tőkés körök kiszolgálásáról szól, lefizetett szakszervezetekkel, rabszolgasorba döntött országokkal - mint hazánk is.

A szovjetunió vezette keleti tömb rendelkezett egy egészséges nemzeti politikával. Az országok közötti átjárhatóság nehéz volt, és az államok igyekeztek megtartani népességi arányaikat. Eközben a magát konzervatívnak reklámozó Nyugat országai lassan a népek olvasztótégelye lett, az USA, Anglia, Franciaország, Hollandia, Németország mind-mind olyan keveredetté vált, hogy már maguk sem tudják kik is valójában. Akkor hol is erősebb a zsidó befolyás? Hol végzett a cionista fertő nagyobb aknamunkát?

Az, hogy ez az állapot így alakult, nem csak a sors irónija, hanem a két térség, az eurázsiai és a nyugati életfelfogás közötti különbség következménye - melyhez nagyban kellett alkalmazkodni az elmúlt időszak cionista urainak is. A keleti embertípus legalapvetőbb életérzése (föld anyácska) a nemzet és a nép megtartásáról szól. Ebből látszik, hogy a nyugati életfelfogás (a vér kötelez) sokkal sérülékenyebb, átnevelhetőbb, ledönthetőbb, mint a keleti, már csak azért is, mert a nyugati emberre jellemző progresszív (haladó, de inkább törtető) gondolkodás erős egoizmussal társul, amely a javak felhalmozásában, hataloméhségben nyilvánul meg. A föld nemzeteinek megtartása már csak ezen az utolsó tisztán megmaradt keleti - kelet-európai életérzésen kivitelezhető. A keleti, melyhez a magyar alapvetően nagyon is kötődik.

A két államvezetés gondolkodásmódja tehát alapjaiban tér el. Itt már egyértelműen elkülönül a nyugati - atlantista - életfelfogás, és a keleti eurázsiai életfelfogás.

Kemény Gábor - Hídfő.net