Az Isten fia és az Isten báránya kifejezések jelentései

A római megszállás alatt lévő, négyfelé osztott Izrael szellemiségét Krisztus születésének idejében a legrosszabbnak kell tekintenünk. A mai cionista berendezkedés és világuralomra törekvés kezdetei már látszanak, a zsidóság egy igen kis, de annál jelentősebb és befolyásosabb rétege római állampolgárságot vásárolt, és a szenátus döntéshozatali rétegéhez közel került, vagy egyenesen a szenátus tagjává vált. Ezzel a római birodalom életét közvetlenül, igen hatékonyan befolyásolta. Ezek a folyamatok odáig torzítják a római birodalom életét, hogy a véreskezű Néró császár, aki nem sokkal a kereszténység megjelnése után kerül hatalomra, már mint zsidó diktátor irányíthatja a világbirodalom egészét. A buzeráns zsidó Néró császárról jegyezte fel a történetírás, hogy olyannyira az elfajzott ösztönei irányították, hogy a testőrei sem voltak tőle biztonságban. Maga a neve is a zsidó nér szóból ered - minden egyéb eredeztetése a nevének csak a valós eredetének és Néró hovatartozásának az elfedését szolgálja.

Tehát adott egy olyan Izrael, amely területileg ugyan megszűnni látszik, valójában azonban már a zsidóság egy teljesen más jellegű életformára készül fel - pontosan arra, hogy szétszóródva és minden országban letelepedve azok felett az uralmat megszerezze, a nyugati Hispániától egészen a keleti Kínáig. Az is sejthető, hogy ezeket a folyamatokat a hatalmat ténylegesen a kezükben tartó zsidó pénzemberek tudatosan megtervezték, és az eltévelyedett szellemi vezetőikkel együtt céltudatosan kivitelezték. Ami a görög államokkal kapcsolatban már sikeresen megvalósult - a zsidó beépülés a kereskedelembe és az államigazgatásba -, az most a Római birodalomban is kiteljesedni látszik. A kivándorlásra kényszerített zsidóság nagy része a történelmi folyamatok nagy részével nincs tisztában, és sok esetben a folyamatokkal szembeszegülve komoly akadályt jelent. Ez az időszak az a fordulópont, amikor a zsidóság végleg letér a helyes útról, és a helyes vallásosság maradékát is a zsidó államisággal együtt feláldozva a ma ismert világuralomra törő zsidósággá, a cionizmus kezdetleges képviselőjévé válik. A zsidóság a Tórában olvasható levitikus-kohenita rendszert a szentségtelennek nevezhető (mivel a Tórából nem igazolható) rabbinikus rendszerrel cseréli le, amelyik alkalmas arra, hogy a szétszóratás alatt a zsidó társadalom egy részét egyben tartsa, és a Tórából szintén le nem vezethető, sátáni talmudi eszmeiségnek alárendelje. A rabbinikus berendezkedés feladata másrészt a zsidóságba való betérítés, miközben természetesen állandóan azt hangoztatják, hogy a zsidóság nem térítő vallás (pedig de, csak másképp, egyébként a zsidóság már régen eltűnt volna).

A zsidóság szempontjából valójában ez az átmenet egy iszonyatos és borzalmakkal teli folyamat. Milliók halálát és szenvedését okozza, miközben megfosztja őket a szellemi és világi értékeiktől. A sátáni mesterkedés eléri célját, a zsidóságot használja fel arra, hogy a sátáni világrendet a hazugsággal és a gyűlölettel együtt kialakítsa és fenntartsa, miközben a zsidóságot teszi meg mindenért felelősnek.

Amikor a sátánok suttognak az embernek, akkor érzéseiket és gondolataikat próbálják a helytelen irányba befolyásolni. Ez a folyamat annál észrevehetőbb, minnél magasabb szellemiségű ember lesz a folyamatok szemtanúja. A próféták, akiknek szellemisége korról korra a legmagasabb volt, mindvégig igyekeztek a sátáni behatás ellen tevékenykedni, és a környezetüket a helyes irányba fordítani. A próféták bölcsessége a szent iratok helyes értelmezésén és állandó tanulmányozásán alapult, nyelvismeretük és lényeglátó képességük (Szet-től Mohamedig kivétel nélkül) messze a többi ember fölé helyezte őket. Krisztus személye olyannyira felülmúlta a prófétai szintet, hogy az eljövetelét a próféták előre jelezték és rá egészen más szavakkal is hivatkoztak. Krisztus feladata közé tartozott többek közt a fent vázolt folyamat megállítása és megfordítása, azaz Izrael megmentése, egyben egy olyan tanítás átadása, amellyel szellemi szinten harcolni lehet a sátánian eltorzított zsidó vallással, és ebben a harcban a tényleges lelki küzdelem győzelmét és célját is el lehet érni, azaz hogy az ember a liberális, romboló szellemiséggel szemben is hívő ember tudjon maradni. Ez jelent erkölcsös életet, a kísértések és a megpróbáltatások utáni újrakezdést, megtérést, bűnbánatot, reményt, szeretetet, megbocsátást, kitartást. Mindezek azok, amelyek a szellemi és világi javainkat megvédeni tudják, amik a helyes tanítások megértése és a helyes döntések meghozatala nélkül elvesznének. A helytelen döntések, a szellemi világtól való eltávolodás és a mértéktelen testiség következményei messzehatóak és előrevetítik a közösségek, társadalmak, országok hanyatlását, megsemmisülését.

Az Isten fia kifejezés tartalmának megértéséhez ismernünk kell néhány összefüggést. Krisztus születésének idejében a hit összefüggéseit még mindig a óhéber kifejezésekkel fejezték ki, egyszerűen azért, mert más hit nem létezett, nem volt sem kereszténység, sem iszlám. A Tóra egyes összefüggéseit a próféták megőrizték és továbbadták, de ezek nagy részét a köznép nem értette, és nem is akarta érteni. Az "Isten fia" pedig egy olyan kifejezés, amelyik a Tóra első két betűjéből és utolsó két betűjéből áll össze, és jelenti a korabeli kinyilatkoztatás kezdetét és végét (és itt gondoljunk az "első és utolsó" kifejezésre is), egyúttal az addigi kinyilatkoztatás teljességét. Akire tehát ezt mondták, arról azt tartották, hogy a törvény-tanítás (a Tóra) egészét ismeri és érti, és ami a számára elő van írva, azt meg is tartja. Tehát nem azt jelenti, hogy az Isten feleséget vett volna, és fia született volna tőle, mint az embereknek - az ezzel kapcsolatos emberi spekulációk istenkáromló jellegűek. Ettől függetlenül ez utóbbi téves nézet több változatban újra és újra megjelenik a történelem folyamán minden nyelvű nemzetnél, emiatt a Korán (amelyik nem hébereknek adatott, és nem is héber nyelven) magát a kifejezést is mereven elutasítja.

Mindezek fényében gondoljunk az "én vagyok az alfa és az omega" kifejezésre, amelyik szintén Krisztusra hivatkozik, de már nem héberül, hanem görögül, és tulajdonképpen az "Isten fia" kifejezés helyett van. A görög betűkre hivatkozás a görög nyelven írt kinyilatkoztatás, azaz az evangélium teljességét jelenti, ahogy a huszonnégy vén a görög abc huszonnégy betűjét. Valamilyen szinten ez vonatkozik a latin és ciril abc-k re is, amelyek hasonló logika alapján épülnek fel mint a görög abc.

A keresztény hitben az ószövetségi próféták kifejezései megmaradtak, kapcsolódási pontként szolgálva az ószövetséghez, és egyben az ószövetségi szövegek helyes értelmezésére is utalva.

Az Isten Báránya kifejezéshez a bárány szó értelmét kell megértenünk: az alef-mém-rés betűkből álló szó más pontozással a "beszéd" szót adja. Vagyis: Isten Báránya=Isten Beszéde, Isten Igéje. Az ószövetség a teremtéstörténetben ezt a szót használja, amikor azt írja le, hogy Isten teremt, és kimondja a parancsait, és a teremtés végbe is megy. Részben ugyanazt jelenti, mint az Isten Fia kifejezés. Az evangélium a maga teljességében Krisztusban jelent meg, és az ő tevékenységében. Ő maga nem írt evangéliumot, ő maga volt az evangéliumi kinyilatkoztatás, a születésétől a kereszthalálig és a feltámadásig, majd a mennybemenetelig, sőt, a Lélek kitöltésével napjainkig is.

A bárány/beszéd szóról a "mra - (prófétai) látásban való" vagy "mar - világosságból való" szóra következtethetünk, és egyúttal eszünkbe kell jusson a teremtés szó is "bra - teremtés/ a (prófétai)látásban", vagy a megnevez szó "kra - kiált, hirdet, megnevez, elnevez"*. Vagyis a bárány a teremtéshez kapcsolódó három szó közül az egyik, és egyetlen prófétát vagy angyalt sem neveztek így. Krisztus tehát valóban nagyobb nevet kapott a prófétáknál és az angyaloknál is, amely jelöli a neki adott üzenet és tanítás hatalmas voltát is. Krisztus a "Mi Atyánk" imádságban egyedül az Istenre fordítja a figyelmünket, amelyet tanításai közül különösen meg kell becsülnünk, tanításának teljességét ennek világosságában kell szemlélnünk.

Tamási Attila - Hídfő.net

*az egyszerűség kedvéért a héber betűk latin betűkkel helyettesítve, azt ejteni nem így kell