Orbán is lecseréli a hidat?

Aki figyelmesen olvassa a híreket, mára már nem kételkedik abban, hogy a milliók életét megnyomorító hitelválság és tömegessé váló munkanélküliség mesterségesen lett létrehozva, mesterségesen van fenntartva, és ennél fogva nem is fog eltűnni a rendszerből.

Ez egy a gazdasági elit által mozgatott propagandagépezet, hogy a világ megváltoztatásáról alkotott hagymázos elképzeléseiket a valóságba is átültethessék. Az atlantista ideológia vezető személységei egyszerű kulcsszavakkal mozgatják a közvéleményt, miközben luxus autók sötétített ablakain át nézve fogalmuk sincs az általuk okozott szenvedés és nélkülözés valós mértékéről.

Az egyre növekvő munkanélküliség okozta terhekre épített "válság" kulcsszó használata mindennapossá vált. Ameddig nem fogadjuk el, hogy néhány, multimilliomosokból álló, munka híján, unalmában az emberiség megváltásán gondolkodó "baráti társaság" szerint fel kell számolni a nemzeteket és létre kell hozni az új Atlantiszt, addig a "válság" szó használata a tömegmédiában mindennapos marad. Akár egy százmilliók számára létrehozott, jókora villanypásztor - ha a birka nem mehet az egyik irányba, majd menni fog a másikba.

Az emberek pedig birkaként viselkednek. Sokan elhiszik, hogy azért van válság, mert az államok önmagukban nem működnek többé, és csak akkor fognak működni, ha integrálódnak ebbe a tenger fenekéről előhúzott új Atlantiszba. Pedig nehéz lenne letagadni, hogy a válság az atlantisták műve. Ők akarják ezt a soha meg nem talált tengeri szörnyet, és semmi garancia nincsen arra vonatkozóan, hogy ez a bizonyos Atlanti Unió nem egy modernkori rabszolgatartó társadalom lesz, a társadalom megfigyelésének tökéletesítésével, a végsőkig megalázott tömegek kínján halotti tort ülő kiválasztott kevesekkel.

Teljesen mindegy, mit mondanak a jövőképükről, mert egy rendszer sajátosságait nem a keretbe foglalt szép szavak, hanem a rendszert felépítő és irányító elit jelleme határozza meg. Az atlantisták jelleme pedig az eddigiek során csak egyre növekvő kilátástalanságot, a népek akaratának semmibe vételét, az erkölcstelenség terjedését, a közrend felbomlását, az általános életszínvonal romlását és tömeges kilakoltatásokat hozott. Mindezek után mit mondanak ők, a jellemtelenek? "Megcsináljuk, amit akarunk, és majd utána jobbak leszünk". Igen, majd utána lesz munkahely, utána lesznek jobb életkörülmények, utána lesz közrend és közerkölcs - de mégis mi alapján? Mi a garancia arra vonatkozóan, hogy egy a népek akaratát semmibe vevő elit megváltozna, miután célját elérte? Semmi. Sőt, épp ellenkezőleg - el lehet képzelni, mivel járna az, ha a nyugati világ életét meghatározó elit kezébe még nagyobb hatalom kerülne. Máig számtalan alkalmuk volt bizonyítani a saját népeiknek, mihez kezdenek, ha hatalom kerül a kezükbe. Ez a megelőlegezett bizalom pedig munkanélküliséget, nyomort, kilátástalanságot és éhezést eredményezett.

"Atlantisz nem süllyed"

Mikor Észak-Afrikában és a Közel-Keleten megkezdődtek a nyugati média által szabadságharcnak bemutatott "demokratikus átmenetek", mi felhívtuk rá a figyelmet, hogy semmi egyébről nincs szó, minthogy a NATO protektorátusokat épít. Márpedig ha egy nagyhatalom protektorátusokat épít, az rendszerint egy belső megszilárdulási folyamat megelőző fázisa. A NATO kiépítette a csatlós demokráciákat határai mentén, és most politikai, majd gazdasági téren is központosít. Mikor egy nagyhatalom protektorátusokat épít saját határai mentén, az rendszerint azt jelenti, hogy a hátország egy széleskörű belső átalakulás miatt - átmenetileg - sebezhetővé válik. Emiatt a protektorátusok is átmenetileg, politikai, katonai, vagy gazdasági védelmi jelleggel jönnek létre, attól függően, hogy a belső átalakulást megkezdő rendszer milyen téren válik sebezhetővé. Vagyis a NATO vezetés tisztában van azzal, hogy a rendszer egésze sebezhetővé válik.

Hogy a most végbemenő folyamatok lényegét megértsük, ahhoz azonban fel kell tennünk a következő kérdést: Miért olyan törvényszerű, hogy a nagyhatalmak központosítanak?

Mikor egy nagyhatalom túllépi a természetes kialakulása nyújtott kereteket, mindig felmerül a regnáló hatalmi elit egy jellemhibája: ragaszkodnak saját kiváltságos helyzetükhöz, és minden áron meg akarják tartani a hatalmat. Számtalan történelmi példa támasztja alá, hogy a nagyhatalmak terjeszkednek, protektorátusokat építenek, megszilárdítják a belső rendet, hatalmasabbá válnak mint valaha - majd elbuknak. Minden az emberi tényezőn áll vagy bukik - a NATO esetében pedig bukik. Mikor egy nagyhatalom központosít, az rendszerint annak köszönhető, hogy a belső irányítás megtartása valamilyen oknál fogva nehézkessé válik. Az atlanti szövetség belső irányítása pedig nagyon nehézkessé vált, mert a tagállamok még mindig abban az illúzióban élnek, hogy demokrácia van - és emiatt ellenáll(ná)nak a központi irányításnak. Összességében ez nem lehetetleníti el magát a központi irányítást, de egyre jobban megnehezíti a gyors cselekvést. A nyugati tömb, az atlanti szövetség emiatt kialakított egy hatalmas belső gyengeséget - kínosan lassú a reakció bármilyen, a külvilágból érkező ingerre, és emiatt a nyugat elveszíti az évszázadok alatt kiharcolt vezető pozícióját. Hiába hoz meg egy döntést a NATO vezetés, azt előbb el kell fogadtatni egy rakás demokratával, aki komolyan azt hiszi, hogy demokrácia van. Számukra a következő gond a nép, amely szintén azt hiszi, hogy demokrácia van, és emiatt nehézkessé válik bármilyen központi döntés keresztülvitele, ha azt nem csomagolják előtte hazugságokba és nemzeti köntösbe.

Az atlanti szövetség vezetése pedig felismerte a demokrácia gyengeségét, és a politikai rendszer központosításába kezdett. Rekord sebességgel hozták meg a médiát állami ellenőrzés alá vonó rendelkezéseket, és ezt valamennyi nyugati szövetséges törvénybe is iktatta. Magyarországon akkora a demokrácia, hogy Orbán a parlament megkérdezése és a közmédia tájékoztatása nélkül írta alá az elé tolt papírokat, a szokásos hazugságokra és propagandára már nem volt idő. Hasonló gyorsasággal rendelték alá a NATO tagállamokat a központi vezetésnek is, ami katonai téren oldotta meg az átalakulás rejtette veszélyeket (kiugrási kísérletek), de gazdasági téren is megkezdődött az előkészítés. Az uniós államkötvények kiadásával áthidalták azt az akadályt, hogy a tagállamoktól már nem tudtak több tőkét elszívni. Így minden feltétel adott volt az atlanti szövetség belső politikai átalakulásához. A világ közvéleménye pedig az észak-afrikai és közel-keleti történésekkel volt elfoglalva.

Hogy miért központosítanak a nagyhatalmak? Az atlanti szövetség esetében ez a belső politikai ellenállás növekedésével magyarázható. Az életszínvonal romlása, a közerkölcs és közrend felbomlása miatt az emberek az Európai Unió ellen fordulnak, és ez lehetetlenné teszi, hogy az Atlanti Uniót további évtizedek alatt, hosszú távon valósítsák meg. Fel kellett gyorsítani a folyamatot, és egy gyors belső átalakulás csak a demokrácia kidobásával lehetséges.

Ennél fogva kijelenthetjük: Atlantisz már az előtt elsüllyedt, hogy felépítették volna. A megkezdett belső átalakulás főként politikai jellegű, ami annyit jelent, hogy a nyugati nagyhatalom versenyt fut az idővel. Egy nagyhatalom terjeszkedését követően mindig megkezdődik a belső átrendeződés, egy központosítás - a NATO viszont még csak most alakítaná ki az ehhez szükséges politikai feltételeket. Mire odáig jutnak, hogy megkezdhetik a valós belső átalakításokat, addigra a gazdasági viszonyok széttépik az atlanti szövetséget és a közvélemény ellenük fordul. Mindezt azért, mert az atlantisták kitalálták azt a hazugságot, hogy demokrácia van, és ezt a hazugságot még saját követőik közt is túl sokan vették komolyan. Mindenekelőtt pedig arra kell odafigyelni, hogy az atlanti szövetség most sebezhetőbb mint valaha. Hiszen emiatt van szüksége protektorátusokra.

A demokrácia hazugságával magyarázható az is, hogy Európában hitelválság van, az Egyesült Államokban pedig recesszió lesz és megszorító intézkedések. Az atlantisták mindig hazudnak - és nem azt mondják a népeknek, hogy "felépítjük az atlanti uniót", hanem tompítják az éleket, és azt mondják, "euroatlanti integráció". Aminek a végén mégiscsak egy Atlanti Unió lenne. Ebben az Atlanti Unióban pedig a nemzetek megszűnnek létezni, de ezt az emberek nem ismerik fel. Az "euroatlanti integráció" és a "jó lesz nektek" kifejezések közé egyenlőségjelet tett az atlantista médiapropaganda, pedig az elmúlt húsz évben mindenki a saját bőrén érezhette, mit jelent az euroatlanti integráció.

Nyugaton már készenlét van

A Federal Reserve kapcsán az aranytartalék eljátszásáról előkerült információk is beleillenek a képbe. A dollár korszakának vége, de nem azért, mert az amerikai gazdaság teljesítménye egyre romlik, hanem ugyan amiatt, amiért az euró is válságban van. Akik Atlanti Unióban gondolkoznak, azok a dollár és az euró helyett a két gazdasági tömbnek egy közös fizetőeszközt akarnak bevezetni. Ez azonban nem lehetséges két, ennyire különböző valutával. A két gazdasági közeget előtte össze kell csiszolni, ami egy nagyon hosszas folyamat. Az euró jelenleg erősebb mint a dollár - emiatt volt szükség az euróválságra, és mikor lezárult az Európai Unió politikai átalakulása, addigra dollárválság is lesz. A két válság pedig összecsiszolja a két gazdasági közeget, hogy a két valutát felválthassa egy közös valuta.

Az Oroszország Hangja rádió szerint tárgyalások zajlanak egy közös transzatlanti piac létrehozásáról. Ez pontosan a dollár és az euró értékének összecsiszolásáról általunk felvázoltakat jelenti. A dollár és az euró "válsága" mesterséges, miközben a forint készenlétben van. Magyarország megint egy utolsó csatlósállam helyzetében van, ahol kihelyezett helytartók várják a központból érkező híreket.

Mekkora válság lehet eltervezve - a 200 forintos euróhoz?

Miközben az Európai Unió politikai átalakulása végbemegy és létrehozzák a nemzetközi diktatúrát, a magyar politika egy szappanopera szintjén működik. Ezen nincs is mit magyarázni, az itteni helytartóknak most semmi dolga nincsen saját hatalmuk bebetonozásán kívül. A magyar gazdaság jól elő lett készítve az euroatlanti integrációra (romokban hever), a magyar kormány és az összes, Magyarországon működő párt hithű atlantista, az egyetlen, nem atlantista ellenzéki erőt pedig a belőle kiszakított hasznos idiótákkal akarják lekötni.

Mi várható a közös transzatlanti piactól? Magyarország számára semmi, mert innen már nincs mit lopni. A transzatlanti piac létrehozása leginkább arról fog szólni, hogy az amerikai multinacionális cégek földhöz vágják az európai multinacionális cégeket, ami nálunk - ha az atlantista vezetés marad - egekbe szökő élelmiszerárakat fog hozni. A kormány bátran rendelkezhet az olcsóbb energiáról és üzemanyagról, mert mire a kenyér ideér az Egyesült Államokból, addigra 800 forintba fog kerülni. Vagyis 4 euróba, mert a forint már most euró.

Mire az Európai Unió befejezi a politikai átalakulást, az euró bankjegyekről eltávolítják az átmenet szimbólumait. A hidak, ajtók, ablakok helyett "Europé istennő" lesz majd látható az euró bankjegyeken. Magyarország megint fáziskésésben van, mert itt még csak euró kinézetre gyártott forint van, annak is híd van a hátoldalán. Vajon Orbán is lecseréli a hidat, hogy kövesse a legújabb nyugati trendet? Vagy már nem lesz rá ideje?

Fenyvesi Áron - Hídfő.net