Pénzt ide - de honnan?

Az állam jelentős mennyiségű állampapírt akar kibocsájtani a tavasz folyamán. Kettős célzattal, egyrészt hogy visszacsábítsák azt a befektetési tőkét, ami elhagyta az országot, és ezen keresztül pénzhez jussanak, másrészt hogy ezzel elkerüljék az IMF hitel felvételét.

Mint tudjuk, a magyar tőzsde forgalma és az ott mozgó tőke 70 százalékkal csökkent egy év alatt. Ez szinte rekord. A jelenlegi kormány egy olyan gazdasági rendszer része, ahol megvannak a játékszabályok. Ezeket sem megkerülni, sem felrúgni nem lehet. Ki lehet ugyan lépni, de nem nekik. Így a Fidesz kormányzat ha tetszik, ha nem, olyan környezetben kénytelen mozogni, ahol jelenleg is mozog. Ez a bankok, a hitelek, a profit világa. Ekkora mennyiségű tőke kivonulása a piacról az egyik oka, hogy a magyar cégek folyamatos hanyatlásban vannak. Hiába tesz az állam bármit, nem képes megoldani a vállalkozások folyamatos termeléscsökkenését. A pénz pedig kivonult.

Ezt a hiányzó tőkét akarja az állam visszacsalogatni az országba. Nagyon nagy szüksége van erre a pénzre, mivel ha nem tudja visszacsábítani, akkor nem marad más, mint az IMF hitel. Az elmúlt év kormányzati kommunikációja miatt eben az esetben az IMF igen rossz konstrukciókat fog adni. Az állam tehát mindent elkövet majd, hogy becsalogassa a tőkét. Ám a tőke rendszerint a bankokon keresztül érkezik, és a kormány bankok ellen folytatott politikája miatt azok mindenkit lebeszélnek majd a vásárlásról. Vagyis olyan nagyon előnyös konstrukciókat kell kínálni a magyar állampapírra, amely ilyen körülmények között is csábító lesz. Magyarul a pénzt minden áron be kell hozni, kerül amibe kerül, mert ha nem, akkor az hatalmas presztízsveszteség lesz a Fidesz kormánynak. Mert akkor az IMF küszöbén kell sorba állni és könyörögni az alamizsnáért.

A Fidesz kormányzat erre a csodafegyverre gondolja azt - ami miatt már most kijelentik -, hogy nincs szükségük az IMF pénzére. Ahogy azt egy orosz gazdasági szakértő kifejtette, nem az IMF pénz felvételével van a baj, hanem azzal a folyamattal, ami eljuttatta hazánkat oda, hogy azt fel kell venni. Mindazonáltal a kormány jobban tenné, ha nem bízná el magát ennyire. Azért nem, mert mindenki tudja, a pénzemberek meg főleg, hogy az állam nem az ipar növekedése és a bevételeinek emelkedésével stabilizálta a költségvetési hiányt, hanem elvonásokkal, és kétségbeesett, sok száz milliárdos kiigazítást kellett tennie, hogy tartani tudja a 3% alatti hiánycélt. A magyar cégek recesszióban vannak. A legfontosabb pedig az, hogy a magyar banki élet kiszámíthatatlan. Törvények jönnek mennek, állandóak a változtatások, és ez a hosszútávú befektetőket messzire kergeti az ország határától. Semmi nincs, ami bevételemelkedésre, stabilizálódásra utalna. A bankok, a tőkések nagyon jól tudják, hogy a kormány semmi egyebet nem akar ezzel az értékpapír kibocsájtással, mint a görög helyzetet elkerülni, ameddig csak lehet.

A befektetők tehát tisztában vannak azzal, hogy a kormánynak létszükséglet a pénzük. Vagyis ők szabják a feltételeket. Ez pedig annyi jelent, olyan rosszak lesznek a kínált konstrukciók a magyar állam (és a nép) számára, hogy nyöghetjük. Semmi más nem lesz, mint egyből elhasználható készpénz, cserébe elviselhetetlen újabb terhek. A baj az, hogy ha visszatér valamennyi pénz, és a kormány nem tud gyorsan jelentős sikert felmutatni, vagyis áttörést elérni, akkor a forint hirtelen gyengülni fog, méghozzá jelentősen, a hatalmas államkötvény kintlévőség miatt. Ebben az esetben nagyon valószínű, hogy egyáltalán nem lesz több pénz, sem hitel, sem további államkötvény formájában, és akkor a kormány a devizatartalékból kezd költekezni, ami felgyorsítja a forint értékcsökkenését. Ebben az esetben három kulcsfontosságú hatás összegződik. Egyrészt a fent leírt folyamat, a forint értékesése miatti devizahitelek tovább emelkedése, és a válságspirál folytatódása és fokozódása. Ha ez a három összetevő szinergikusan erősíti egymást, olyan súlyos belpolitikai folyamatok indulhatnak meg, amely sokkal rosszabb lesz, mint a görög helyzet. Főleg akkor, ha a folyamat gyorsabban játszódik le, mert akkor még kiszámíthatatlanabb.

A válságspirál kialakulása az, amely a 2008-ban elkezdődött krízisfolyamatban alakult ki. A kormányok látva a válsághelyzetet, stabilizációs intézkedéseket hoznak. Ez átmenetileg javít a helyzeten, viszont a krízist más területekre tereli át, ahol újabb kríziseket okoz (így okozott az ingatlanpiaci válság egy másik válságot az autópiacon, stb.). Ez a folyamat kezdődik újra és újra, egyre jobban kiszélesedve, és lassan behatolva minden szférába. A válságspirálból kilábalni nem sikerül immár ötödik éve az egész nyugati társadalomnak, sőt minden egymást követő évben az év végével megállapítják, ez volt a legrosszabb eddig.

Ezek tükrében jól érzékelhető mennyire igaz, hogy hazárdjátékot játszik a kormány. Ezt még nem merik így kijelenteni a magyar gazdasági elemzők, de a sorok között nagyon is jól kiérződik ez. Ez a hazárdjáték a mi életünkre megy, és mi lesz akkor, ha az egész 'nem jön be'? Ezen érdemes elgondolkodni az EU tagországaként, nyakunkban egy csomó vérszívóval. Mit művelnek Szíriában, és mit tennének itt, ha veszni látnák a pénzüket? Ezen nagyon is érdemes elgondolkodni.

Kemény Gábor - Hídfő.net