Kérdések, amelyeket az iráni forradalom felvetett

Kérdések, amelyeket az iráni forradalom felvetett

Az iráni forradalom évfordulójához közeledve újra szembesülünk néhány kérdéssel, amelyekre időről időre választ kell találnia a hívő és és nemzeti embernek.

A második világháború a cionizmus győzelmét hozta, és egész Európát sosem látott zsarnokság és szellemi sötétség borította el. A cionizmus sikeresen fordította szembe a nemzetiszocialista Németországot az éppen megtisztulás előtt álló orosz birodalommal, így a cionizmus visszaszorítására irányuló törekvések hosszú időre abbamaradtak. A kapitalista oldalon kifejtett rendkívül alapos, valójában minden alapot nélkülöző és a fogyasztói rabszolgák megtévesztésére szolgáló propaganda pedig lassan kiterjed keletre is, és a szellemileg, erkölcsileg (és nemzetileg) még mindig fejlettebb keleti országokat lassan a maga oldalára állítja. Miközben Európa lassan és biztosan a liberális zsarnokság foglyává válik, és haladunk az időben a mai katasztrofális állapotok felé, addig az iszlám világ egy részén rendkívül erőteljes szellemi ébredés zajlik le, Khomeini imám vezetésével.

Khomeini imám és mozgalma nem csak elérte mindazokat a célokat, amelyeket a nemzetiszocialista Németország, hanem azokat jóval meg is haladta. Hatalmas területeket szabadított fel a cionista elnyomás alól, és azokat meg is tartotta szabadnak. Külső és belső fenyegetettséggel egyaránt szembe kellett néznie, az Irak-Iráni háború, területi veszteségek, emberéletek, nélkülözés. Felmerül tehát a kérdés: mindez hogy volt lehetséges? Mi adta a szellemi erőt ezeknek az embereknek a küzdelemhez? Mert annak a tudatában, hogy a cionista hódítást nem hadseregek, hanem nem más, mint csalás, hazugságok, árulás és szemfényvesztés és a romlottság korlátlan propagálása segítették elő, meg kellállapítanunk, hogy mindezek csak és kizárólag a negatív szellemiségből fakadó behatások, amelyeknek csakis szellemileg lehet ellenállni, és szellemileg lehet legyőzni. A huszonnégy évvel ezelőtti magyar hadsereg olyan roppant erőt képviselt - és képviselne ma is ha ugyanúgy megmaradt volna -, amely teljességgel kizárt bármiféle erőszakos hódítást. De ez volt az igaz a keleti blokk több államára is, orosz támogatás nélkül is. És ezt a mai szinthez képest felfoghatatlanul nagy haderőt egy puskalövés nélkül oszlatták fel, apránként, és emellett teljes mértékig kirabolták az országot.

A nemzetiszocialista jellegű forradalmakat a nemzetért és a társadalomért folytatott töretlen, megalkuvást nem ismerő küzdelem jellemzi. Kevés példa van rá a történelemben, mert minden ilyen társadalmi jellegű ébredés a nemzetek elpusztítására törekvő zsarnoki erők ellenségévé válik. A legerősebb ilyen erő a talmudi tévelygésből táplálkozó cionista-liberális eretnekség, az emberiség rákfenéje, a szellem és a lélek ragályos rothadása.

Az iráni emberek Khomeini imám hatására elkezdték komolyan venni hitüket, és mindazokat az értékeket, amelyeket a cionisták, és a cionisták ügynökei, vagy az általuk megvett és megzsarolt politikusok (a Shah-rezsim) megsemmisíteni szándékoztak. Maga a sííta vallás nem változott meg, Khomeini nem egy olyan reformátor, mint Luther Márton volt - viszont az általános iszlám erkölcsiség és szellemiség megerősödött és megújult. Az irániak a Koránnal a kezükben véghezvitték mindazt, amit a német nemzetiszocialisták, sőt, még ennél többet is. A cionista zsarnokság és a liberális romlottság határozott és végleges elutasítása tehát az, ami döntő - és ez az, amiben Irán különbözik a többi iszlám országtól. Az arab államok többsége a cionizmus elutasításában nem képvisel határozott álláspontot, vagy egyenesen a cionizmus szövetségesének tekinthető. Készek lennének inkább a sííták vérét ontani, mintsem hogy összefogjanak, túllépve a vallási és politikai ellentéteiken, és közösen fellépni a cionizmus ellen. De képviselhetik-e az igazságot azok, akik a legsötétebb zsarnokság ellenségeivel, az iráni vezetéssel és az iráni néppel szállnának szembe?

Sokat elárul valakiről, hogy kit tekint ellenségének és kikkel nem hajlandó szövetkezni. Annak a tisztább a szellemisége, aki a legsötétebb zsarnokság ellen harcol. Európában időről időre előveszik az iszlám kérdést, és a muszlimokat - főleg Iránt - igyekeznek fenyegetésként beállítani. Így ahelyett, hogy a cionistákat tekintenék az emberek ellenségnek, inkább a felszínes hazugságoknak hisznek. Pedig a cionista zsarnokság az egyetlen problémája Európának, és mindaz a romlottság, amit ránkszabadított. Kevés európai ember ismeri a Koránt és az iráni forradalom hátterét, de az Ószövetséget éppen a talmud hazug szellemisége szerint tanították meg nekik. Az európai embereket a félremagyarázott Ószövetségre alapuló hittannal, eltorzított kereszténységgel vagy a tiszta romlottsággal (hogy megfér egymás mellett e három!) a zsidók kiszolgálására és feltétlen engedelmességre nevelték, olyannyira, hogy a zsidóságról és a cionizmusról negatívan beszélni is szentségtörésnek számít, vagy bármiről, amit ők tényként állítanak. Az európai keresztény vezetés, akárcsak a világi is szinte teljesen cionistákból áll, így az evangélium tanítása sem juthat el az emberekhez. Ha tehát az európai szellemiséget akarjuk rendbetenni, akkor mindazokat a fogalmakat és szellemi tartalmakat rendbe kell tennünk, amelyeket a cionista hazugságok eltorzítottak - az embereknek az Evangéliumról, az Ószövetségről, a Koránról is egy tiszta képet kell hogy kapjanak, hogy az igazság erejével tudjanak a nemzetük és társadalmuk építéséhez hozzáfogni, helyreállítva a hitet és az erkölcsiséget.

Tamási Attila - Hídfő.net