Az új háborúk alapképlete: szírializálás - I. rész

A nagyhatalmak olyan katonai rombolóerővel rendelkeznek, mely egy atomháború esetén képes a Föld teljes elpusztítására. Ez még nem zárja ki egy atomháború lehetőségét, de csak legvégső eszközként, igen kis valószínűséggel következhet be. Azonban a hatalmi érdekellentétek óriásiak, ezért a háború -mint végső megoldás és a politika folytatása más eszközökkel- szükségszerű és elkerülhetetlen. Földünk javai és kincsei korlátozottak, és mert senki nem képes a fogyasztói önkorlátozásra, illetve a megegyezésre, ezért a növekvő népesség és az igények arra sarkallják az erős államokat, hogy érdekszférájukat kiterjesszék.

Ez a terjeszkedés csak egy másik erős állam rovására történhet, és mert ebben a kérdésben megegyezés kizárt, a háborúk okai adottak. A nagyhatalmak adottságai igen eltérőek. Oroszország óriási területtel rendelkezik, viszont a lakossága ehhez viszonyítva csekély. "Szabad földterülettel" (civilizáció nélküli térségekkel), mint az emberiség végső lehetőségének birtoklásával azonban olyan helyzetbe került, hogy védenie kell ezt a térséget.

Kína fejlődése olyan ütemű, melyre a politika világa nem tud válaszolni. Jól képzett és szervezett, birodalmi gondolkodású, világviszonylatban másfél milliárd kínai óriási kihívás minden nagyhatalom számára. Kínának létkérdés az érdekszféráinak kiterjesztése, és ennek érdekében igen erős és modern hadsereget hoz létre.

Az USA olyan bajban van, melyre nehéz megoldást találnia. Tarthatatlan az eddigi gyakorlata, mely különböző eszközökkel kiszipolyozta a világot, így teremtve egy olyan rendszert és államot, melyben az életminőség jobb, mint amilyent a saját munkája és lehetőségei alapján elérhetett volna. Ezért az érdekszférák fenntartása és növelése számára is létkérdés.

India és Brazília ebbe a küzdelembe egy ideig még nem avatkozik be, mert a belső gondjaik megoldása a fő kérdés számukra. A rivális nagyhatalmak gyengítése olyan módon, hogy belső zavarokat előidézve okozzanak nehézségeket egymásnak, nem vezetett célra. Oroszország nem gyengült meg a kaukázusi háborúktól, és Kína sem az ujgur zavargásoktól. Sőt, mindezt a hasznukra tudták fordítani. Volt okuk drasztikusan fellépni az idegen behatások ellen, növelték a katonai erejüket, a társadalom ellenőrzése nem váltott ki ellenkezéseket, és a sikeres leverése ezeknek a bomlasztási szándékú műveleteknek emelte a politikai súlyukat.

Az ellenségeskedések ezért áttevődtek az érdekszférákra. Egyrészt az ellenséges államok gazdaságának fejlődését akadályozó, másrészt a politikai kapcsolatok kiépítését ellehetetleníteni szándékozó okok miatt. Az USA vonatkozásában tragikus következményekkel járhat az érdekszférák elvesztése. A politikai és gazdasági hátrányok mellett az amúgy is rendkívül megosztott társadalma az életminőség romlása miatt belső forrongásokkal, zavarkeltésekkel és különféle tiltakozó műveletekkel tovább növeli a gondokat. Hogy ez a folyamat ne teljesedhessen ki, különös gonddal vigyáz a vezetés az érdekszférák megtartására és a lehetséges növelésére.

Kínának is létkérdés az érdekszféráinak megőrzése és kiterjesztése. A kínai gazdaság nyersanyagszükséglete óriási, és a piac iránti igénye is. Gazdaságilag behálózza az egész világot, és ennek biztosítékaként igen nagy ütemben fejleszti a hadseregét. Már a csúcstechnológiában is az élen jár (a világ legnagyobb kapacitású számítógépét mostanában helyezte üzembe) és a társadalmi háttere is igen jó.

Oroszország gazdasága a kiváló háttér (nyersanyag, energia, egységes társadalom) miatt nagy lehetőségek előtt áll. Érdekszférákra elsősorban az exportja miatt, különösen a fegyverek exportja miatt tart igényt, és ezért együtt tud működni Kínával, amely inkább az energiahordozókra és más nyersanyagokra, valamint a közszükségleti termékek exportpiacára összpontosít. Másodlagos célja a '"bekerítés" megakadályozása és az ellenfelének nehézségek okozása. Az USA nem tud együttműködni senkivel, még az EU-val sem (csak Izraellel). Ezek tények és ezek egyben az elkerülhetetlen háború kiváltó okai is.

A háborúra utaló jelek közül kiemelkedőek a következők: minden nagyhatalom ellenőrzése alá vonta az összes külföldi érdekeltségű szerveződést. Minden szintre kiterjesztették az információgyűjtést. Különleges katonai egységeket hoznak létre és igyekeznek az érdekszféráikban fegyveres csoportokat szervezni. A belső ellenzéket drasztikus módszerekkel kezelik, és nyilvántartják. A katonai szövetségeket erősítik, modernizálják, a katonai propaganda elsődlegességet kap.

A következő háborúk főpróbája most Szíriában történik. Az atlantiak előnyben vannak, mert ezt a fajta háborút ők dolgozták ki, és kezdték el. A rivális nagyhatalmak most keresik erre a megfelelő válaszok lehetőségeit. Olyan ez a szíriai háború, mint az egykori spanyolországi.

Kassai Ferenc - Hídfő.net