Hídfő.netA Magyar Nemzeti Arcvonal hivatalos honlapja

A Nyugatnak kellett pár nap, mire észhez tért a Moszkva irányából Janukocsics által bevitt horogütésből. Kezdetben csupán a fenyegetések hangzottak el, majd utcára hívták a csőcseléket. Buzik, genetikai nyomorékok, fizetett provokátorok lepték el az utcákat.

Megkezdte az EU-s érdekeket kiszolgáló ukrán ellenzék a felforgató tevékenységének következő szintre emelését. Amit nem sikerült diplomáciai úton elérni, azt most megpróbálják az erő útján érvényesíteni. Eszközként az ukrán ellenzék három pártjának aktivistáit vetették be, akik politikai zsoldosként munkálkodnak a helyszínen, egyes források szerint, fejenként 500 és 1000 amerikai dollárért. A nyugatiak ezt a játékot már egyszer eljátszották Oroszországban is, ahol mutatványuk csúfosan megbukott.

A nyár folyamán szinte valamennyi nyugati hitelminősítő intézet leminősítette Ukrajnát, az IMF pedig egyre sötétebb középtávú előrejelzéseket hoz az ország gazdasági állapotának alakulásáról. Előkerültek az Európai Unióba már behálózott országokból ismert "ajánlások" is; a háztartások terheinek növelése, vállalkozások megadóztatása. Ha az ország november 17-én aláírja a társulási egyezményt az Európai Unióval, arra az esetre az IMF 160 milliárd dolláros hitel felvételét javasolja (megközelítőleg ennyi az ukrán gazdaság éves teljesítménye).

Ukrajna Európai Unióba történő belépésének híre megrázóan érintette az orosz közvéleményt. A vélemények nagyon megoszlanak, és a végletek között csaponganak. Való igaz, hogy a harcos, egyenes vélemények, politikai állásfoglalások, melyeket Putyintól megszoktak az emberek, valahogy most elmaradtak. A kormány közeli lapok is tehetetlenségről írnak: "Putyin és Medvegyev nem tud mit kezdeni a kialakult helyzettel".

Több mint egy hónap van hátra addig, amíg Ukrajna aláírja a csatlakozási szerződést az Európai Unióval, és alig egy két hét telt el azóta, hogy a belépés tényét bejelentették pontos dátummal megjelölve. Közben folyamatosan kerülnek fel a világhálóra az ukrán vélemények, melyek szerint nem lesz ez így jó Brüsszel! A Nyugat már most is sorban rúgja fel az előzetes megállapodásokat, pedig még alá sem írták a belépést.

Jelenlegi állapotok szerint novemberben Kijev társulási megállapodást ír alá az Európai Unióval, és az EU szabadkereskedelmi övezetéhez történő csatlakozással Ukrajna megpecsételi saját sorsát. Az ukrán politika mára már tisztában kellene legyen azzal, mit várhat Brüsszeltől, tisztában kellene legyen a veszéllyel, amit a nyugat jelent Ukrajna területi egységére nézve. A Kígyó-sziget esete precedens értékű, és előrevetíti, ahogy a nyugat darabokra tépi majd Ukrajnát a csatlakozást követően.

A Nyugat rendszeresen élt ezzel a módszerrel az oroszok ellen. Legelőször 1917-ben, mikor a forradalom kitört a cári birodalomban. A Nyugat befagyasztotta, majd később szó szerint lenyúlta a cári birodalom teljes pénzkészletét. Mikor a cári rendszert felváltó bolsevik kormány jelezte, hogy valamennyi külföldi adósságot meg kívánja szüntetni, és a külföldön tartott pénzekből kifizetni, a bankok zárolták valamennyi orosz számlát, és ellopták az összes pénzt.

Harkov belvárosában nyilvános gyűlést szerveztek az Ukrajna vámuniós csatlakozása mellett elkötelezett szervezetek; a cél, hogy népszavazást írjanak ki az ország vámuniós csatlakozásáról, mielőtt a korrumpált politikai vezetés végleg behúzná Ukrajnát az Európai Unióba. A nép akarata egyértelmű. A Harkov központi részére szervezett felvonuláson és naggyűlésen a média szerint mintegy két és fél millió fő vett részt.

Tamara Guzenkova, az orosz Stratégiai Tanulmányok Intézetének helyettes igazgatója az orosz-ukrán viszony alakulásáról nyilatkozva bejelentette, Ukrajna számára a továbbiakban végzetes kockázatokat hordoz a nyugathoz való közeledés. Ugyanis mostanra fennáll annak a veszélye, hogy az ukrán kormány kezdeményezze az orosz fekete-tengeri flotta kivonását a Krím-félsziget térségéből, ami a térségben radikális geopolitikai változásokhoz vezetne.

Bidzina Ivanishvili grúz miniszterelnök a nemzeti TV műsorában nemrég annak lehetőségéről beszélt, hogy Grúzia feladja az euroatlanti integrációra való törekvését, csatlakozna a posztszovjet országokat tömörítő Eurázsiai Unióhoz és az annak gazdasági alapját jelentő vámunióhoz.