A HÖK és a liberálisok

Az elmúlt hetek eseményei több dologra ráirányították a figyelmünket. Elsősorban arra, hogy az országban a zsidókat és szabadkőműveseket nagy létszámban tartalmazó felsőoktatás egyik pillanatról a másikra felhasználható a liberális eszmék támogatása érdekében, hogy hangzatos jelszavakkal anarchiát, fejetlenséget, zavargásokat robbantsanak ki. A radikálisabb cion-atlantisták által szervezett tüntetések bármikor átcsaphatnak anarchista tombolásba, a francia forradalmat idéző megmozdulásokba, nemzetellenes, pusztító eszmék terjesztésébe. A magyar nemzeti szervezetek nagy része liberális felfogásuk miatt képtelen tevékenyen ellenállni ilyen jellegű idegen manipulációknak, és a társadalomban ellenpontot képezni.

A nemzetiszocializmussal egyre erősebben szimpatizáló szurkolótáborok határozott fellépése viszont egyelőre kizárja annak a lehetőségét, hogy a közismerten zsidó és atlantista elkötelezettségű vezetők irányítása alatti csürhe erőszakos utcai megmozdulásokat szervezzen. Az egyszerű liberális lózungok már nem működnek, összetettebb műveletekre lesz szükség a szervezők és tervezők részéről, amelyeket ha képesek kivitelezni, akkor a szurkolók megosztására, a szurkolók és rendőrök ellentétére alapozva, a társadalom önmaga ellen fordítására fognak majd felhasználni.

Egy ilyen művelet végrehajtása viszont az alaposabb szervezés mellett azt is megköveteli, hogy eltávolítsák maguk közül az oda nem illő, cion-atlantista célok végrehajtása szempontjából megbízhatatlan személyeket. Egy felfokozott lelkiállapotban lévő tömeg ugyanis könnyen irányíthatatlanná válhat még a liberálisok számára is akkor, ha a tömegben elkezdenek terjedni radikális, de nem liberális eszmék. Ennek a kockázata annál nagyobb, minél radikálisabb jobboldali gondolkodású tömeg mozog a manipulálni kívánt tömegen belül. Ha pedig még az eszét is használja ebből a kisebb csoportból néhány személy, akkor a liberálisok számára kész is a katasztrófa.

Tételezzük fel, hogy az egyetemi, szabadkőműves-liberális-zsidó vezetésű tömegben néhány értelmesebben gondolkodó ember nem ellenséget lát a szurkolókban, hanem barátot, és az indulatok fokozódásával létrejön egy együttműködés, amely lassan elterjedve kibontakozik odáig, hogy a kezdetben liberális jelszavakat gyorsan valóban forradalmi, nemzetiszocialista jelszavak váltják fel. A tömeg megoszlik, és a radikálisabb, erősebb, nemzetiesebb erőt képviselő szurkolótábor az egyetemisták egy részével kiegészülve, nemzeti támogatást kap, és a tömegbe vegyült zsidók és atlantisták ellen fordul. Egy véres összecsapás, néhány óra, és a futótűzként terjedő hírek nagy támogatást szereznek a nemzetiesebb érzelmű tömegnek. Kész is a forradalmi állapotok társadalmi előkészítése. Az elszabaduló indulatok kitörnek, bankok és zsinagógák gyulladnak fel, és néhány parlamenti képviselő és közismert politikus a lámpavason végzi. A kormányzat által megalázott, erősen alulfizetett rendőrség pedig csendben szemléli az eseményeket, esetleg még be is segít.

Elképzelhető? Nagyon is elképzelhető. Emiatt a radikális cion-atlantista társaság nem tűrhet el egy jobbikos, nemzetiesebb érzelmű egyetemi társaságot. Emiatt a lejáratási műveletek meg is indultak. Megtörténtek az első feljelentések. A nemzetiesebb, jobbikos társaság védi a saját embereit.

Jó kérdés, hogy ez vajon hitelesítési próbálkozás-e, hogy a szabadkőművesség adjon a nemzeti oldalnak egy mesehőst, akinek minden megmozdulása majd vakvágányra tereli a nemzeti erőket (van ilyen görög példa, de a magyar "nemzeti" közszereplők sem makulátlanok), vagy elő fog kerülni néhány valóban értékes ember, aki a nyomásnak ellenállva tényleges támogatásra tesz szert a támadási kísérletek alatt? Az egyetemek ma liberális propagandaintézményeknek is felfoghatók, ahol igen alaposan megtanítják a demokratikus világrend liberális szellemiségét, előkészítve a hallgatókat a megfelelő pozíciókra. A közgazdászok, szociológusok egyértelműen a globalista szellemiség és a cion-atlantista irányítású világrend képviseletére vannak felkészítve (kondicionálva), ahol egyedül és kizárólagosan jónak a mostani kapitalista rendszer van beállítva. Az egyetemeken tanulók erkölcsisége is általában erősen negatív, a szexuális szabadosság, a drogok és az alkoholizmus jellemző. A tanulmányi eredményeket a kapcsolatok és a származás és az anyagi háttér erősen befolyásolhatja (van akinek be sem kell mennie a vizsgára, automatikusan beírják neki a jelest), a tisztánlátást pedig az ilyen zavaros, erkölcstelen közeg alapvetően eltorzíthatja. Tehát adódik a kérdés: a nemzeti érzelműek valóban nemzeti érzelműek-e, és megtalálják-e majd a helyes irányt? Meglátjuk.

Tálas András - Hídfő.net