Kiegészítés a jelképekhez

Célzást tettünk az MSzP milliárdosainak énekére. Itt látható élő valóságban a hivatkozott produkció.

Egy közösség olyan, amilyen az éneke. Az öntudatos, büszke tömörülések hangosan és szépen énekelnek, minden zenei kíséret nélkül is öröm hallgatni őket. Mi így éneklünk, és átérezzük az ének egybeforrasztó erejét. De nézzük meg hogyan énekelnek azok, akik reggel, délben és este csak hazudni tudnak, ahol nincs valódi közösség, csak érdekérvényesítő (bűn)szövetség. Ha megfigyeljük a pódiumon toporgó szerencsétleneket, azonnal láthatjuk, hogy a nagykutyák nem ismerik a saját "himnuszukat". Jobb esetben tátognak, de inkább csak néznek ki a fejükből, mint egy sült hal. Bajnai a szövegből egy sort sem ismert, Mesterházi az első sorát úgy nagyjából, és a főnöknek, Gyurcsánynak (aki egy ravasz fickó) legalább volt annyi esze, hogy fedezékbe vonuljon, így palástolva a hallgatását. Egy-két öregasszony vitte a hangot, de ha lekapcsolták volna a zenét és a kórust, csak szánalmas vinnyogást hallhattunk volna.

Ha ezt a társaságot sikerül elvágni a pénzforrásaiktól, úgy szétesnek, mintha soha se lettek volna. Ron Werber a nagy zsidó reklámguru erre varrjon gombot. Szégyen, méghozzá igen nagy. Persze ez nem azt jelenti, hogy képtelenek énekelni, hanem csak annyit, hogy akkor máshol fogják majd előadni a dalaikat. Az sem baj, ha kissé rekedten, dallamtalanul. A kihallgató tiszteket ezek az apróságok nem szokták érdekelni, csak az, hogy aláírja a kihallgatási jegyzőkönyvet az "énekes".

Kassai Ferenc - Hídfő.net