Mire emlékezzünk március 15-én?

1848. március 15-én állítólag forradalom volt Magyarországon, pontosabban Pesten. Ilyen forradalom a világtörténelemben egyedül nálunk volt, mivel ezen a napon nem történt semmi lényeges dolog Pesten. A kérdés az, hogy a semmiből hogyan és miért lett valami?

Pár lelkes fiatalembert, akiket részben a magyarság sorsa iránt érzett aggódás, részben a francia forradalom (világrontási kísérlet) példája arra sarkallt, hogy a bécsi eseményeket kihasználva hangot adjanak forradalmi véleményüknek. Az egész folyamatot, mely március 15-én Pesten történt, teljes mértékben ellenőrizte a titkosrendőrség, és a megvezetett pár fiatalon kívül szinte minden szereplő ügynök, vagy besúgó volt. Az osztrák helyőrség és a magyar katonaság parancs esetén pár óra alatt felszámolta volna az egész "forradalmat", mely semmiféle erővel sem rendelkezett. Nem voltak hívei a fegyveres erők között, sőt, egyáltalán sehol sem voltak. A bécsi felkelés utcai harcainak a hírei ugyan eljutottak Pestre is (erősen torzítva), de mivel ez a város németajkú és érzelmű volt, csak zavarodottságot váltott ki. Nem így egy maroknyi hazafias érzelmű fiatal körében, akik úgy gondolták, eljött az idejük. Fogalmuk sem volt a magas politika működéséről, az összefüggésekről és a végső célokról, csak a pillanat adta alkalmat akarták kihasználni.

A magyarságot az érzelmei és az indulatai vezérelték (és vezérlik ma is) Mátyás király halála óta. Ő volt az utolsó olyan uralkodónk, aki magas intelligenciaszintet és tudományos alapokat követelő hatalmi képletet hozott létre, melyet nem az érzelmek, hanem a valódi célok érdekében megalkotott tervek vezéreltek. Halála után mindez a semmibe zuhant, és a sok csapás, valamint az általános szellemi romlás a magyarságot érzelmi-indulati működési szintre alacsonyította.

Azok a hatalmak, amelyek megszerezték az uralmat a magyarság felett, ezzel tisztában is voltak, és minden magyarsággal kapcsolatos tervüket ennek megfelelően tervezték. Az 1848-as forradalom a Habsburgok által kidolgozott és az érzelmi manipulációik által megvalósított esemény volt, azzal a hátsó szándékkal, hogy a rájuk veszélyessé válható országot tönkre tegyék. Magyarország gazdagsága, munkás emberanyaga, a korszak szintjén is jónak nevezhető szellemi irányítói, és a fellángoló általános hazaszeretet olyan gazdasági fejlődést váltott volna ki, mely valóban veszélyeztette volna az osztrák érdekeket.

Az úgynevezett Nagy-Magyarország minden vonatkozásában kedvezőbb adottságokkal rendelkezett, mint Ausztria. Azt is tudta az osztrák kancellária, hogy csak idő kérdése a gazdasági megerősödés és a valódi függetlenség kivívása, és ezt csak úgy tudták megakadályozni, hogy ezt a fejlődési irányzatot valamivel, esetünkben egy belső zavargással, forradalommal lehetetlenné teszik. Pontosan tudták a "márciusi ifjak" minden tervét, és március idusára olyan körülményeket teremtettek, mely ki is váltotta a színrelépésüket.

Az országban nem volt forradalmi hangulat, bizonyítja ezt az is, hogy mindössze két hivatalnok áldozattal járt a forradalom, azokat is a kocsmatöltelékek ölték meg. Akkor (és még sok évvel később sem) nevezte ezt senki a forradalom első napjának, ezt a jelzőt ezzel a nappal kapcsolatban az osztrák kamarilla hozta a köztudatba. Az osztrákok látszólag hagyták a dolgokat úgy alakulni, ahogy épp a különböző hatalomba kapaszkodók formálták, jól tudva azt, hogy senki nem ért semmihez. Akik viszont tisztában voltak a helyzettel, a hőbörgők kiszorították a hatalomból (és az őrületbe kergették). A március 15. után létrejött országgyűlés a valódi országgyűlések nevetséges paródiái voltak, melynek csak a szeptemberi események vetettek véget.

A látszólagos osztrák tartózkodás mögött lázas tevékenység folyt, Magyarország nemzetiségeit alaposan megdolgozták és a magyarság ellenében csatasorba is állították. Magyarország ipari háttere, sőt, az egész hatalmi struktúrája alkalmatlan volt arra, hogy hosszú távon ezzel a nyomással szemben helyt tudjon állni. Nem is a Habsburg Birodalom volt a veszélyes ellenfél, mert akadt magyarországi gondjai mellett még sok más baja is, hanem a fellázított nemzetiségek. Horvátország, a szerbek, és az oláhok valójában óriási tömeget jelentettek, és osztrák katonai vezetéssel veszélyesek is voltak. A háborúban történt kegyetlenkedések, törvénysértések, megalázások hosszú távra ellenségeinkké tették ezeket a népeket.

Ausztria az 1848. március 15-én kezdődő folyamattal elérte célját, sikerült a nemzetiségeket olyan szintre hoznia, melyből egyenesen következett a trianoni gyalázat. A magyarság hősies szabadságharca, mely 1848. szeptember 29-én Pákozdnál kezdődött és Világosnál ért véget, egy valódi hősköltemény. De idő előtt következett be, a "márciusi ifjak" tevékenysége miatt, mely hazánk teljes leromlásának a kiváltó oka is volt. A nemzet apátiába zuhant, a gyorsuló idő elszállt felettünk, elmaradt az iparosítás, a mezőgazdaság korszerűsítése, a valódi reformok és a kulturális felemelkedés. Az általános európai gazdasági versenyben húsz évet veszítettünk, és ez az idő lehetőséget adott mindenféle szemét beözönlésére hazánkba, többek között Galícia felől.

Ez az 1848. március 15-én kezdődött nemzeti katasztrófánk valódi mérlege. Lehet ezt ünnepelni? És ha már ünnepelni akarunk, az akkori eseményekkel kapcsolatban ez csakis a pákozdi győzelem napja lehet. Ez az igazi ünnepnap, ez a magyarság hősiességének és áldozatvállalási készségének az ünnepnapja.

Kassai Ferenc - Hídfő.net