Székely zászló - Székelyföld

Az utóbbi idők egyik közfigyelmet kiváltó kérdése a székely zászlóhoz kötődik. Sokan sokféle véleményt fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, és hozzánk is érkeztek olvasói kérdések, véleményünket kérték.

Mielőtt a véleményünket ismertetnénk, vizsgáljuk meg röviden Erdély történelmét és a mai helyzetét. Nem érzelmi alapon, hanem a tények tükrében, mert csak így lehet igazságos az ítéletünk, melyet vélemény formájában hozunk nyilvánosságra.

Erdély 1541-ben, Magyarország három részre szakadása után vált önállóvá. A török kiűzése után nem csatolták vissza az országhoz, hanem megtartotta független státuszát. 1848-ban megfogalmazott 12 pont utolsó pontjaként az Erdéllyel unió létesítése szerepelt. A kiegyezéskor ez megtörtént, de a demográfiai helyzet addigra nagyon megváltozott a magyarok-székelyek kárára. 1869-ben a népesség megoszlása: összesen: 4 210 536, ebből román: 2 482 800, magyar 1 052 300. A magyarság aránya az összlakosságon belül 24.99% volt. Tehát a lakosságnak több mint a fele már román volt. 2002-ben ez az arány a románság javára erősen megjavult. Összes népesség 7 221 733, melyből már csak 1 429 473 volt magyar (18.79%).

Székelyföld vonatkozásában azonban a helyzet sokkal jobb. A három közigazgatási terület, Kovászna, Hargita és Maros megye lakosságának összlétszáma 1 128 200 fő, melynek 60%-a magyar, viszont a szűkebb értelemben vett történelmi Székelyföldön ez az arány sokkal jobb, ott 800 000 az összlakosság és a 80%-a magyar-székely.

A tények egyértelműek, Erdély teljesen elrománosodott, ezért Erdély esetében már semmiféle autonómiáról nem beszélhetünk, esetleg a kisebbségi jogok védelméről. Székelyföld vonatkozásában azonban más a helyzet, bár nem sokkal jobb. Románia lakossága 19 millió, a magyarság összlétszáma ennek csak kis töredéke, tehát a román politikai, gazdasági és kulturális fölény óriási. Ennek ellenére Székelyföld vonatkozásában az autonómia elképzelhető, de milyen feltételek között? A politikai autonómia kivitelezhetetlen, a gazdasági erősen kérdőjeles, a kulturális valószínűsíthető. Tudvalevő, hogy Székelyföld Románia közepén található, ezért még ha teljesen független ország lenne is, az enklávéból adódó helyzete teljesen kiszolgáltatná Romániának. Ha autonómiát kaphatna, akkor az csak kulturális és korlátozott gazdasági autonómia lehetne. Hogy ez a székelységnek mennyiben szolgálná a javát, azt megjósolni nem lehet. Azt viszont igen, hogy az autonóm Székelyföld nem szorgalmazná a kapcsolatainak javítását Magyarországgal, mivel abból előnye nem származna, hátránya viszont igen. A székelység autonómiatörekvésének az az alapja, hogy az általuk megtermelt javak maradjanak Székelyföldön. Energiavonalon, közlekedés, árucikkek, különösen ipari vonatkozásúak és szinte minden könnyűipari termék vonatkozásában ezer szállal kötődik Romániához. Fakitermelésben és feldolgozásban, élelmiszer termelésben és szén-, só-, rézbányászatával lényegében ki is merül az ipari háttér. Talán még a sörgyártása számottevő. Viszont rendkívül szorgalmas és takarékos nép, ezért a kezdeti nehézségek után várható egy bizonyos fellendülése az általános életminőségnek. De ez csak akkor következhet be, ha Románia barátsággal kezeli ezt az ügyet. Tehát Székelyföld - akár tetszik, akár nem - Románia jóindulatára rá van utalva.

Ezért nem foglaltunk eddig állást a székely zászló ügyében, mely véleményünk szerint nem más, mint a magyar belpolitikai küzdelem egyik eleme. Senki nem törődik azzal, hogy ez hasznos, vagy esetleg káros a székelységre nézve. Tudni kell, hogy Romániában is van egy elvakult soviniszta réteg, mely minden alkalmat megragad akkor, ha a székelységnek, magyarságnak ártani akar. Már égetik a székely zászlókat és várhatóak a tüntetések, sőt, a fizikai támadások is. Magyarország olyan gyenge, hogy semmiféle hatást kifejteni ebben a kérdésben nem tud, így a székelyek magukra maradnak. Kemény nép, helyt fognak állni, de felesleges minden újabb nehézség, amúgy is van elég. Erdély magyarjaira nem számíthatnak, mert mint tizenöt évvel ezelőtt Funár, Kolozsvár polgármestere mondotta egy beszédében: Kolozsváron már régóta nem élnek magyarok, csak magyarul beszélő cigányok és zsidók. Sajnos ezt a funári tételt ki lehet terjeszteni fél Erdélyországra, és ha figyeljük a politikai eseményeket, siralmas dolgokat tapasztalhatunk arrafelé is.

A székelyek különös emberek. Rájuk pontosan illik az a mondás, miszerint teher alatt nő a pálma. Ha meg akarják védeni a zászlójukat, akkor meg is fogják, ha autonómiát akarnak, akkor azt is el fogják érni. A magyarországi politikai játszadozásoktól függetlenül. Már ott sem vagyunk tényezők, lehet belovagolni egy ünnepségre, tele lehet tűzködni az egész országot székely zászlóval, mindez semmiség a székelység akaratához viszonyítva. Mert nem segíti a székelyeket. Az igazi segítség nem ilyen, az igazi segítség ennél sokkal, de sokkal több.

Kassai Ferenc - Hídfő.net