Felkészületlenség

Március 15-ére időjárási katasztrófahelyzet alakult ki hazánkban. A meteorológiai előrejelzések az események előtt napokkal jelezték, hogy nem szokványos helyzettel kell szembenéznie a lakosságnak. Ennek ellenére elmulasztotta a komoly milliárdokat lenyelő „katasztrófavédelem” a megfelelő felkészülést. A főbb közlekedési útvonalak hómentesítése megoldhatatlan problémát okozott. A lakosság tájékoztatása elégtelen volt, nem tudták felhívni az emberek figyelmét a várható szélsőséges körülményekre. Miből állt volna a televízió és a rádióadókban egy olyan tájékoztató sugárzása, mely felszólította volna az állampolgárokat az utazások elhalasztására, vagy pedig egy „túlélőcsomag” összekészítésére, amennyiben halaszthatatlan az utazásuk? Két napra tartós élelem, pokróc vagy hálózsák, az időjárásnak megfelelő utazóruházat nem ártott volna meg egyetlen utazónak sem. Ennek hiánya már annál inkább.

Leesett a hó, jött a viharos szél, az ország fele megbénult. Próbálták menteni a menthetőt, toboroztak a baj megtörténte után embereket, tartós élelmiszert koldultak a lakosságtól a katasztrófavédelem emberei. Mert pénz nincs arra, hogy a két napra elegendő élelmiszerkészlettel rendelkező, piacot uraló nagyáruházaktól ellátmányt vásároljanak, ha már nincsen nekik készleten. Hogy is van ez? Katasztrófavédelem-e az, melynek nincsenek valódi tartalékai egy vészhelyzet esetére? Nem az.

A rendőrség állományát sem mozgósították a megfelelő létszámban, sem a megmaradt honvédségét. Miért? Mert ünnepnap és túlóra esetén már négyszeres szorzóval ketyeg az órabér. Nem éri meg, meg lehet arra hivatkozni, hogy úgy sincs elég járművük. Az ember? Az nem érték nekik. Az hogy az út mellett hagyott gépjárműveket kifosztják a tolvajok? Nem számít. A káosz jelei mutatkoznak? Nem probléma.

Félreértés ne essék, itt nem a mentésben keményen dolgozó hivatásosokról van szó, hanem a saját vezetésükről, mely teljes mértékben alkalmatlan a munkájára. Ne is gondoljunk bele abba, hogy most csupán egy téli hóviharról van szó. Mi lenne, ha komolyabb dologgal kéne szembenézni? Mondjuk valószínűleg a hatalmon lévők és hozzátartozóik védelme inkább a fő profilja az ilyen „állami” szervezeteknek. Biztosak lehetünk benne, hogy a rózsadombi villák és a terézvárosi polgári lakások környéke jól járható és megfelelően védett.

A lakosság segítőkészsége példán felüli, és itt is megint az egyszerű, dolgozó emberek azok, akik segítenek a másiknak. Befogadják az utazókat, ételt és italt visznek, egymást mozgósítják, telefonszámokat osztanak meg, hogy ezzel is előrébb vigyék a mentés ügyét. Az igazi elismerés itt a népé. Úgy látszik, kellenek a látható katasztrófák és a fizikailag is szélsőséges helyzetek, hogy megtalálja a magyar a magyart.

A szomorú az esetben az, hogy ez már legalább a harmadik ilyen eset ezen a télen, és lesz még sok ilyen. Az államvezetés nem érdekelt a szolganép gondjainak enyhítésében, a hosszú távon is megfelelő védekezés megteremtésében. Talán érdemes lenne elgondolkodni, hogy akkor kellett volna bevetni a katasztrófavédelem állományát, mikor 23 éve elkezdték kizsigerelni hazánkat. Mert amivé az ország lett az igazi katasztrófahelyzet.

Hídfő Aktivista Hálózat