HAARP: Tények és legendák

Amikor szélsőséges időjárási anomáliák, vagy természeti katasztrófák következnek be bárhol a bolygónkon, mint például most hazánkban is, szinte törvényszerűen fölvetődik az időjárás-befolyásolás vagy a katasztrófák mesterséges előidézésének a kérdése. Természetes dolog ez, hiszen az emberek válaszokat és magyarázatokat keresnek a szokatlan vagy rendkívüli jelenségekre, és a sokszor egymásnak is ellentmondó szakértők és álszakértők nem segítik ezt elő, sőt, ellenkezőleg, még nagyobb zavart okoznak a fejekben. Ebből adódóan a legelképesztőbb összeesküvés-elméletek kaptak és kapnak szárnyra napjainkig is, melyek egyik 'örökzöld slágere' a HAARP rendszer.

A HAARP-nak nevezett létesítmény pontos célját és feladatát ugyan nem kötik a nyilvánosság orrára (bár számos mérési eredményt és adatot megosztanak a honlapjukon), mindazonáltal nem kell tudományos kutatónak lenni ahhoz, hogy következtetéseket vonjunk le arra vonatkozóan, hogy egy ilyen komplexum mire lehet alkalmas és mire nem. Átlagos műszaki és technikai ismeretek birtokában ezek a kérdések megválaszolhatóak.

Mindenekelőtt nézzük meg az időjárás és az időjárás-befolyásolás kérdését. Teljes biztonsággal kijelenthetjük, hogy a fent nevezett létesítmény nem tudja befolyásolni az időjárást. Az időjárásról minden meteorológiával fogalakozó tudja, hogy a Troposzférában ‘alakul ki’. A Troposzféra a talajszinttől számítva csupán 11 km magasságig terjed. Minden, ami az időjárást befolyásolhatja, itt jön létre, itt alakul ki, változik stb.. A felsőbb rétegek, mint például az Ionoszféra, már nincsenek hatással az időjárásra. A szelek, a viharok, a csapadék, egyszóval minden, amit mi időjárásként érzékelünk, ebben a szűk 11 km-es tartományban jön létre - ezért ezt befolyásolni csak itt, ebben tartományban lehetséges, vagy lenne lehetséges.

A HAARP-nak nevezett létesítmény rövidhullámra méretezett kereszt-dipól antennáival a rövidhullámú tartományban lehet tevékenykedni, amely a rádiófrekvenciás spektrumnak egy bizonyos szelete, és 3 MHz-től 30 MHz-ig terjed. A rövidhullámról – nagyon röviden – annyit kell tudni, hogy az Ionoszférához ‘van köze’, amely 80 km-től 420 km-es magasságig terjed átlagosan. Az Ionoszférán belül is elsődlegesen az F1 és F2 rétegnek van jelentősége a rövidhullámok szempontjából, amelyek 300 km-től 420 km között 'találhatóak', és az alacsony-pályás nem geostacionárius műholdak pályáját is 'eléri'. Az F1 és F2 réteg a nappali órákban válik ketté, az éjszakai órákban viszont összeolvadnak egy réteggé, és egyesülve följebb emelkedik. Nagy teljesítményű rövidhullámú rádiófrekvenciás jelet ide sugározva érdekes kísérleteket és megfigyeléseket lehet folytatni, de ennek az időjárásra nézve befolyásoló hatása nincsen. Főleg nem okoz földrengést – ugyanis ez a másik ostobaság, amit fölvetnek ezzel a rendszerrel kapcsolatban.

A kíváncsi természetű ember ezek után fölteszi a kérdést, hogy akkor mire jó ez az egész, és főleg a 3,6 Megawattnyi teljesítményt miért éri meg belepumpálni az antennákba. Nos, nem kell Alaszkáig menni, ha különleges, nagy energiaigényű antennarendszereket keresünk. A korabeli Szovjetunió területén is épültek nagyon furcsa, különleges rendeltetésű antennarendszerek, melyeknek technikai részleteiről nem nagyon szerettek információt közölni a működtetői – sőt nagyon morcosak lettek, ha valaki kíváncsiskodott. Ezek többnyire a ballisztikus rakéták korai előrejelző rendszerének az elemeit képezték, és noha ezeknek egy részét mára üzemen kívül helyezték (mert van helyette korszerűbb megoldás), a mai napig is működik olyan rádiótechnikai berendezés Oroszország területén, amelyről nem lehet tudni pontosan, hogy mi a funkciója.

Egy Alaszka területén telepített nagy teljesítményű, széles sávú berendezéssel akár 'kiüthető' az Oroszország felől indított, támadó ballisztikus rakéták irányítórendszere a pályájuknak egy bizonyos szakaszán, de az alacsony-pályás műholdak számára is okozhatnak vele kellemetlenségeket, többek között ilyen funkciója is lehet a komplexumnak. Felhasználható még szélessávú zavarásra, vagy akár nagy nyereségű antennacsoportként egy hatalmas 'fülként', amely nagy távolságból képes figyelemmel kísérni a bármilyen célú rádiókommunikációt a rádiófrekvenciás spektrum bizonyos részein. Továbbá sok érdekes kísérletre és megfigyelésre adhat lehetőséget egy ilyen rendszer, de egy dolog egészen biztos: az időjáráshoz semmi köze, a földrengésekhez meg pláne.

MNA híradó és rádiótechnikai csoport